Fondare 14115 Risultati per: Re
Jehu most Jiszreelbe ment. Amikor Izebel megtudta, kifestette szemét, fölékesítette fejét és kihajolt az ablakon. (Királyok II. könyve 9, 30)
Erre fölemelte tekintetét az ablakra és visszaszólt: "Ki tart velem, ki?" S amikor két vagy három eunuch lenézett, odakiáltott nekik: (Királyok II. könyve 9, 32)
"Dobjátok le!" Ledobták. Vére a falra és a lovakra freccsent; széttaposták. (Királyok II. könyve 9, 33)
Akkor aztán bevonult, majd miután evett és ivott, megparancsolta: "Legyen gondotok erre az átkozottra és temessétek el, mégiscsak királylány!" (Királyok II. könyve 9, 34)
Visszatértek ezért és jelentették. Azt felelte: "Ez az Úr szava, amelyet a tisbei Illés által hallott: Jiszreel mezején a kutyák falják fel Izebel testét, (Királyok II. könyve 9, 36)
"Nos, ha kézhez veszitek ezt a levelet, ti, akiknek a kezetekben vannak uratok fiai, a szekerek, a lovak, a megerõsített városok és fegyverek, (Királyok II. könyve 10, 2)
válasszátok ki uratok fiai közül, aki a legjobb és legderekabb, ültessétek atyja trónjára és harcoljatok uratok házáért!" (Királyok II. könyve 10, 3)
Erre nagy félelem kerítette õket hatalmába. Így beszéltek: "Nézzétek, a két király nem volt képes neki ellenállni, hát akkor mi hogy állhatnánk neki ellen?" (Királyok II. könyve 10, 4)
Erre egy második levelet is írt nekik. Így hangzott: "Ha velem tartotok és hallgattok a szavamra, vegyétek fejüket a férfiaknak, uratok fiainak, s holnap ebben az idõben hozzátok nekem ide, Jiszreelbe!" A király fiai - hetvenen - a város elõkelõinél voltak, akik nevelték õket. (Királyok II. könyve 10, 6)
Amikor megkapták a levelet, megragadták a király fiait, levágták mind a hetvenet, a fejüket kosarakba rakták és elküldték Jiszreelbe. (Királyok II. könyve 10, 7)
Tudjátok hát meg, semmi nem hiúsult meg az Úr szavaiból, amelyeket Acháb házára mondott. Az Úr végbevitte, amit szolgája, Illés által elõre megmondott." (Királyok II. könyve 10, 10)
Azután Jehu mind kiirtotta, akik csak Acháb házából valók voltak Jiszreelben, mind a nagyjaikat, rokonaikat és papjaikat; nem hagyott meg közülük egyetlen egyet sem. (Királyok II. könyve 10, 11)
