Fondare 14115 Risultati per: Re
De egy okos asszony, aki az elõfalon tartózkodott, lekiáltott a városból: "Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Joábnak: Gyere ide, beszédem volna veled!" (Sámuel II. könyve 20, 16)
Oda is ment hozzá és az asszony megkérdezte: "Joáb vagy?" "Igen" - felelte. Erre azt mondta neki: "Hallgassd meg szolgálód szavait!" "Hallgatom" - válaszolta. (Sámuel II. könyve 20, 17)
Erre így folytatta: "Valamikor azt mondták: Kérdezzétek meg Abelben és Dánban, vajon véget ért-e, (Sámuel II. könyve 20, 18)
amit Izrael hûséges fiai elhatároztak. Te mégis azon vagy, hogy Izrael egyik õsi városát lerombold. Miért pusztítod el az Úr örökrészét?" (Sámuel II. könyve 20, 19)
Nem így áll a dolog! Hanem egy Efraim hegyére való, Seba nevû ember, Bichrinek a fia fölemelte a kezét a király, Dávid ellen. Szolgáltassátok ki, õt egyedül, akkor elvonulok a város alól." Az asszony ezt felelte Joábnak: "A falon át kidobjuk neked a fejét!" (Sámuel II. könyve 20, 21)
Ezzel az asszony visszatért a városba és addig beszélt az egész néppel, ahogy az okossága sugallta neki, míg le nem vágták Bichri fiának, Sebának a fejét, és oda nem dobták Joábnak. Erre az megfuvatta a kürtöket, aztán elvonultak a város alól, ki-ki a sátorába. Joáb meg visszament Jeruzsálembe, a királyhoz. (Sámuel II. könyve 20, 22)
Joáb állt az egész sereg élén. Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka. (Sámuel II. könyve 20, 23)
Erre a király hívatta a gibeonitákat és megkérdezte õket. A gibeoniták nem tartoztak Izrael fiai közé, hanem az ammoniták maradékai voltak. Izrael fiai esküvel megerõsített szövetségre léptek velük, de Saul - Izrael fiai és a júdeaiak iránti buzgalmában - mégis a vesztükre tört. (Sámuel II. könyve 21, 2)
A gibeoniták így válaszoltak neki: "Nem ezüst vagy arany miatt van bajunk Saullal és házával, s azon sem vagyunk, hogy egyetlen embert is megöljünk Izraelben." Erre Dávid ezt mondta: "Mit akartok hát, mit tegyek meg nektek?" (Sámuel II. könyve 21, 4)
Ezt felelték a királynak: "Annak az embernek, aki bennünket kipusztított, és aki teljes megsemmisítésünkre tört, úgyhogy sehol sem maradhattunk meg Izrael egész földjén, (Sámuel II. könyve 21, 5)
majd Benjamin földjén, Celában eltemették, Saulnak és fiának, Jonatánnak a csontjait, valamint a kivégzettek csontjait, Saul apjának, Kisnek a sírboltjában. Amikor eleget tettek Dávid rendelkezéseinek, az Isten megkönyörült az országon. (Sámuel II. könyve 21, 14)
A filiszteusok ismét hadat indítottak Izrael ellen. Dávid tehát kivonult embereivel. Gobnál ütöttek tábort és megütköztek a filiszteusokkal. Mikor Dávid elfáradt, (Sámuel II. könyve 21, 15)
