Fondare 14115 Risultati per: Re
Ha netalán behúzódik valamelyik városba, akkor egész Izrael kötelet vet erre a városra és levonszoljuk a patakba, míg végül egyetlen kõdarab sem marad ott belõle." (Sámuel II. könyve 17, 13)
Egy fiatalember mégis észrevette õket, és jelentette Absalomnak. Erre gyorsan elmentek onnét és betértek Bachurimban egy embernek a házába. Ennek volt az udvarán egy ciszterna, oda ereszkedtek le. (Sámuel II. könyve 17, 18)
Az asszony fogta a tetejét, és rátette a ciszterna nyílására, aztán zabot öntött rá, úgyhogy nem lehetett észrevenni. (Sámuel II. könyve 17, 19)
Amikor Absalom emberei betértek az asszonyhoz a házba és megkérdezték: "Hol van Achimaac és Jonatán?", az asszony azt felelte nekik: "Innét tovább mentek a víz felé." Keresték õket, de aztán, hogy nem találták, visszatértek Jeruzsálembe. (Sámuel II. könyve 17, 20)
Erre Dávid és az egész csapat, amely vele tartott, elindultak, és átkeltek a Jordánon. Hajnalra nem volt egyetlen ember sem, aki még nem kelt volna át a Jordánon. (Sámuel II. könyve 17, 22)
Absalom Amazát tette meg Joáb helyett a sereg parancsnokává. Amaza egy Jitra nevû izmaelitának volt a fia, akinek kapcsolata volt Abigaillal, Izaj lányával, Cerujának, Joáb anyjának nõvérével. (Sámuel II. könyve 17, 25)
fekvõhelyeket, takarókat, fazekakat, cserépedényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonát, babot, lencsét, (Sámuel II. könyve 17, 28)
mézet, tejszínt, juhsajtot s túrót vittek Dávidnak, hogy legyen neki és a vele tartó népnek mit enni. Mert azt mondták magukban: "A pusztában megéheztek, elfáradtak és megszomjaztak ezek az emberek." (Sámuel II. könyve 17, 29)
Dávid számba vette csapatát, és a százas, ezres csoportok élére parancsnokokat állított. (Sámuel II. könyve 18, 1)
Aztán három részre osztotta a csapatot: egy harmadukat Joábnak, egy harmadukat Joáb testvérének, Ceruja fiának, Abisájnak és egy harmadukat a Gátból való Ittainak rendelte alá. Aztán azt mondta a király az embereinek: "Magam is kivonulok veletek." (Sámuel II. könyve 18, 2)
De az emberek azt mondták: "Nem szabad kivonulnod. Ha ugyanis menekülnünk kell, ránk nem vetnek ügyet. S ha a fele elesik közülünk, azzal sem fog senki törõdni. De te tízezerrel fölérsz közülünk. Egyébként is jobb, ha itt maradsz tartaléknak, készen arra, hogy segítségünkre siess a városból." (Sámuel II. könyve 18, 3)
"Úgy teszek, amint jónak látjátok" - felelte a király. Míg az egész sereg ki nem vonult, százas és ezres csoportonként, a király ott állt a kapunál. (Sámuel II. könyve 18, 4)
