Fondare 14115 Risultati per: Re
Isbaal fejét elvitték Hebronba Dávidnak, s így szóltak a királyhoz: "Nézd, ez Isbaalnak a feje, életedre törõ ellenségednek, Saulnak a fiáé. Így ma az Úr bosszút állt uramért és királyomért Saulon és nemzetségén." (Sámuel II. könyve 4, 8)
Dávid így válaszolt Rechabnak és testvérének, Baanának, a Beerotba való Rimmon fiainak: "Amint igaz, hogy az Úr él, aki életemet minden veszedelembõl kimentette: (Sámuel II. könyve 4, 9)
aki nekem azt a hírt hozta, hogy Saul halott, abban a hiszemben, hogy örömhírt hoz nekem, azt én elfogattam és megölettem Ciklagban, ezzel jutalmaztam az örömhírért. (Sámuel II. könyve 4, 10)
Most hát, amikor elvetemült emberek egy derék embert a saját házában és ágyán meggyilkoltak, ne kérjem tõletek számon a vérét és ne irtsalak ki benneteket a földrõl?" (Sámuel II. könyve 4, 11)
Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: "Nem jutsz be oda, elûznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.] (Sámuel II. könyve 5, 6)
Dávidnak egyre nõtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene. (Sámuel II. könyve 5, 10)
Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott. (Sámuel II. könyve 5, 17)
A filiszteusok elõnyomultak, és felsorakoztak Refaim síkságán. (Sámuel II. könyve 5, 18)
Erre Dávid Baal-Peracimba vonult, és meg is verte õket. Akkor Dávid azt mondta: "Az Úr áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton." Ezért nevezik azt a helyet Baal-Peracimnak. (Sámuel II. könyve 5, 20)
Otthagyták a bálványaikat, s Dávid és emberei elvitték õket. (Sámuel II. könyve 5, 21)
A filiszteusok egy más alkalommal is kivonultak, és felsorakoztak Refaim síkságán. (Sámuel II. könyve 5, 22)
Mihelyt a fák tetején lépések zaját hallod, akkor igyekezz, mert az Úr elõtted vonul, s vereséget mér a filiszteusok seregére." (Sámuel II. könyve 5, 24)
