Fondare 14115 Risultati per: Re
a felülrõl jövõ víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. (Józsue könyve 3, 16)
s parancsold meg nekik: Vegyetek innen, a Jordán közepébõl tizenkét követ, vigyétek magatokkal, s ott, ahol az éjszakát töltitek, tegyétek le a táborhelyre." (Józsue könyve 4, 3)
Mit jelentenek nektek ezek a kövek? Akkor így feleljetek nekik: Azt, hogy a Jordán vize kettévált az Úr szövetségének ládája elõtt, amikor átkelt a Jordánon. Ezért ezek a kövek Izrael fiai számára örökre emlékül szolgálnak." (Józsue könyve 4, 7)
Izrael fiai úgy tettek, ahogy Józsue parancsolta. Fölemeltek a Jordán közepébõl tizenkét követ Izrael fiai törzseinek száma szerint, amint az Úr Józsuénak parancsolta, és az éjszakai táborhelyre vitték, s ott letették. (Józsue könyve 4, 8)
Majd Józsue a Jordán közepébe is állított tizenkét követ, arra a helyre, ahol a papok lába állt, akik a szövetség ládáját vitték; még ma is ott találni õket. (Józsue könyve 4, 9)
A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelõtt, elöntötte a partot. (Józsue könyve 4, 18)
mert az Úr, a ti Istenetek kiszárasztotta elõttetek a Jordán vizét, míg át nem keltetek, ahogyan az Úr, a ti Istenetek a Sás-tengerrel tette: kiszárasztotta elõttünk, míg át nem keltünk, (Józsue könyve 4, 23)
Amikor az amoriták királyai, akik a Jordán nyugati partvidékét lakták, s a kánaániak királyai, akik a tenger melletti részen éltek, meghallották, hogy az Úr kiapasztotta a Jordán vizét Izrael fiai elõtt, míg át nem keltek, elhagyta õket a bátorságuk, s Izrael fiai elõtt elállt a lélegzetük. (Józsue könyve 5, 1)
Azok az emberek, akik kivonultak, mind körül voltak metélve; azokat ellenben, akik az Egyiptomból való kivonulás után, útközben a pusztán születtek, nem metélték körül. (Józsue könyve 5, 5)
Hisz 40 esztendeig bolyongtak Izrael fiai a pusztában, míg az egész nép ki nem pusztult, vagyis az összes férfi, aki fegyverforgatásra alkalmas korban kivonult Egyiptomból. Nem hallgattak az Úr szavára, s az Úr megesküdött, hogy nem látják meg az országot, amelyre megesküdött atyáinknak, hogy nekünk adja, a tejjel-mézzel folyó országot. (Józsue könyve 5, 6)
Ettek a föld termésébõl, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon. (Józsue könyve 5, 11)
Azt felelte: "Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem..." Józsue arcra borult elõtte a földön, hódolt elõtte és megkérdezte: "Mit parancsol az én Uram szolgájának?" (Józsue könyve 5, 14)
