Fondare 60 Risultati per: Pusztasággá

  • Oroszlánok ordítanak fölötte hangosan bömbölve. Pusztasággá tették országát, városai elhamvadtak, senki sem lakik bennük. (Jeremiás könyve 2, 15)

  • Mert ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! (Jeremiás könyve 4, 27)

  • És elhallgattatom Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin az örömnek és a vigasságnak a hangját; a võlegény és a menyasszony hangját, mert pusztasággá lesz az egész ország. (Jeremiás könyve 7, 34)

  • Figyeljetek! Új hír érkezett! Nagy zúgás kél észak földje felõl, hogy pusztasággá tegye Júda városait, sakálok tanyájává. (Jeremiás könyve 10, 22)

  • Zúdítsd haragodat a nemzetekre, amelyek nem ismernek el, és azokra a nemzedékekre, amelyek nem hívják segítségül a nevedet. Mert felfalták Jákobot s fölemésztették, lakóhelyét pusztasággá tették. (Jeremiás könyve 10, 25)

  • Sok pásztor pusztította szõlõmet, és taposta osztályrészemet. Kietlen pusztasággá tették gyönyörû birtokomat. (Jeremiás könyve 12, 10)

  • Ezt a várost pusztasággá és csúfsággá teszem; aki csak elmegy mellette, mind megborzad, és gúnyolódni kezd romlásán. (Jeremiás könyve 19, 8)

  • Igen, ezt mondja az Úr Júda királyi házáról: Olyan voltál nekem, mint Gileád; mint a Libanon csúcsa, mégis pusztasággá teszlek, lakatlan várossá. (Jeremiás könyve 22, 6)

  • Az egész ország elhagyatott pusztasággá lesz, mert lakói szolgaságba mennek a nemzetek közé, hetven esztendõre. (Jeremiás könyve 25, 11)

  • [De amikor eltelik a hetven esztendõ, megbüntetem Babilon királyát és azt a népet - mondja az Úr - azért a gonoszságért, amelyet végbevitt. Megbüntetem a káldeusok országát, és pusztasággá teszem mindörökre.] (Jeremiás könyve 25, 12)

  • [Jeruzsálemet és Júda városait, királyait és fõembereit, hogy pusztasággá, iszonyattá, gúny tárgyává és átokszóvá tegyem õket, mint ahogy az ma van]; (Jeremiás könyve 25, 18)

  • Az oroszlán elõjött rejtekébõl, országuk pusztasággá lett a pusztító kard és az Úr izzó haragja miatt. (Jeremiás könyve 25, 38)


“Não se desencoraje, pois, se na alma existe o contínuo esforço de melhorar, no final o Senhor a premia fazendo nela florir, de repente, todas as virtudes como num jardim florido.” São Padre Pio de Pietrelcina