Fondare 2935 Risultati per: Oro
mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktõl, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek. (Eszter könyve 9, 22)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törõdjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye! (Jób könyve 3, 4)
Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! (Jób könyve 3, 6)
Ordít az oroszlán, bömböl a nõsténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát. (Jób könyve 4, 10)
Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nõstény kölykei szétszélednek. (Jób könyve 4, 11)
Reggeltõl estéig tönkreveri õket, eltûnnek örökre, és ki gondol rájuk? (Jób könyve 4, 20)
Hatszor is kiragad a szorongatásból, s hetedszerre sem hagy bajba jutni. (Jób könyve 5, 19)
Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bõröm. (Jób könyve 7, 5)
Eltûnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet. (Jób könyve 7, 16)
Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törõdj vele. (Jób könyve 7, 17)
Ha erõrõl van szó, akkor õ az Erõs, ha a jogot nézzük, hát ki idézi meg? (Jób könyve 9, 19)
