Fondare 2935 Risultati per: Oro
Mivel a király nem hallgatott rájuk, Izrael egész népe így válaszolt a királynak: "Nincs részünk Dávidban, sem örökségünk Izáj fiában. Térj vissza sátraidba, Izrael, te meg, Dávid, nézz a magad háza után!" Azzal az egész Izrael visszatért sátraiba. (Krónikák II. könyve 10, 16)
Helyettük Rechabeám király bronzpajzsokat készíttetett, és rábízta a királyi palota kapuját õrzõ testõrök tisztjeinek kezére. (Krónikák II. könyve 12, 10)
Valahányszor a király az Úr templomába ment, ezeket vitték a kíséretében haladó testõrök. Azután ismét visszavitték a fegyverraktárba. (Krónikák II. könyve 12, 11)
Nemde jól tudjátok, hogy az Úr, Izrael Istene mindörökre Dávidnak adta a királyi méltóságot Izrael fölött, neki és fiainak örök idõre szóló sószövetség alapján. (Krónikák II. könyve 13, 5)
Aza és a vele levõ nép egészen Geráig üldözte õket. Olyan sokan estek el a kusiták közül, hogy senki se maradt életben közülük, mert szétszóródtak az Úrnak és seregének színe elõtt. Ezek pedig nagy zsákmányra tettek szert, (Krónikák II. könyve 14, 12)
Szíve úgy felbátorodott az Úr útjain, hogy még a magaslatokat és a bálványokat is eltávolította Júdából. (Krónikák II. könyve 17, 6)
Erre azt mondta: "Azt láttam, hogy egész Izrael szétszóródott a hegyeken, mint a pásztor nélküli juhok. Az Úr pedig azt mondta: Nincs ezeknek gazdájuk! Térjen vissza ki-ki békességben a házába!" (Krónikák II. könyve 18, 16)
Így történt, hogy amikor a harci szekerek vezetõi megpillantották Jehosafátot, azt gondolták: "Ez Izrael királya!" Amikor körös-körül rátámadtak, Jehosafát felkiáltott. S az Úr meg is segítette, és eltérítette õket tõle. (Krónikák II. könyve 18, 31)
Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sõt Júda valamennyi városából egybegyûltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz. (Krónikák II. könyve 20, 4)
Istenünk, te ûzted ki e föld lakóit néped, Izrael elõl, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre. (Krónikák II. könyve 20, 7)
Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom elõtt és a te színed elõtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, s akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket. (Krónikák II. könyve 20, 9)
nézd, most úgy fizetnek vissza nekünk, hogy ide jöttek és ki akarnak ûzni bennünket örökségünkbõl, amelyet nekünk adtál. (Krónikák II. könyve 20, 11)
