Fondare 2935 Risultati per: Oro
tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nõket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradán, a testõrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára, Gedaljára bízott; aztán magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is. (Jeremiás könyve 43, 6)
Ki az ott, aki megáradt, mint a Nílus, akinek az örvényei háborognak, mint a folyam. (Jeremiás könyve 46, 7)
Nos, Egyiptom áradt meg, mint a Nílus, és mint a folyam, háborognak örvényei. "Kiáradok - mondta -, és elborítom a földet; elsöpröm városait és lakóit!" (Jeremiás könyve 46, 8)
Jaj, Luhit hágói! Sírva mennek fel rajtuk. És Horonaim lejtõin jajkiáltás hallik. (Jeremiás könyve 48, 5)
Eltûnt a vígság és az öröm Moáb földjérõl. Nincs többé bor a sajtókban; a szõlõtaposó nem tapos többé, s nem hallatszik többé kitörõ örömnek hangja. (Jeremiás könyve 48, 33)
Hesbon és Eleále jajkiáltása Jacházig hallik. Coártól Horonaimig és Eglat-Selosjáig hangzik a kiáltás, mert Nimrim vizei is kiszáradtak. (Jeremiás könyve 48, 34)
Csak sírás hallatszik Moábban minden háztetõn, s minden utcán, mert úgy összetöröm Moábot, mint egy hasznavehetetlen korsót, amely senkinek sem kell - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 48, 38)
Ammon fiai felõl ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban? (Jeremiás könyve 49, 1)
Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tûz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét - mondja az Úr. (Jeremiás könyve 49, 2)
De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyûjti egybe menekültjeidet. (Jeremiás könyve 49, 5)
Mert saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sõt örökre rommá válik összes többi városa is. (Jeremiás könyve 49, 13)
Nézzétek, hogy tör elõ az oroszlán a Jordán sûrûjébõl az örökzöld legelõre. Így ûzöm el hirtelenül õket, és választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhetõ hozzám, ki vonhatna felelõsségre, és melyik pásztor állhat meg színem elõtt? (Jeremiás könyve 49, 19)
