Fondare 2152 Risultati per: Nevezik Isten őrülete
magának meg városokat építtetett. Igen sok juhnyája és marhacsordája volt, mert az Isten igen nagy gazdagságot adott neki. (Krónikák II. könyve 32, 29)
De amikor Bábel fejedelmei követeket küldtek hozzá, hogy érdeklõdjön a csodajel után, amely az országban történt, elhagyta õt az Isten. Próbára akarta tenni, hogy megismerje mindazt, ami a szívében volt. (Krónikák II. könyve 32, 31)
Faragott szobrot is készíttetett, és elhelyeztette az Isten templomában, amelyrõl azt mondta az Isten Dávidnak és fiának, Salamonnak: "Ebben a házban és Jeruzsálemben, amelyet Izrael összes törzsei közül kiválasztottam, szerzek lakóhelyet nevemnek mindörökre. (Krónikák II. könyve 33, 7)
Úgy könyörgött hozzá, hogy hajlott is kérésére. Meghallgatta esdeklését és visszaengedte Jeruzsálembe, a királyságba. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az igaz Isten. (Krónikák II. könyve 33, 13)
Mivel meglágyult a szíved és megalázkodtál Isten színe elõtt, amikor hallottad e hely és lakói ellen kihirdetett szavait, tehát mivel megalázkodtál elõttem, megszaggattad ruhádat és sírtál elõttem: Én is meghallgatlak téged - mondja az Úr. (Krónikák II. könyve 34, 27)
bár az követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: "Milyen ellentét volna köztem és közted, Izrael királya? Nem ellened vonulok ki a mai napon, hanem más ház ellen hadakozom. S az Isten parancsolta, hogy siessek, azért vonulj vissza az Isten elõl - mert õ velem van! -, nehogy elveszítsen." (Krónikák II. könyve 35, 21)
De Jozija nem fordult vissza elõle, mert elég erõsnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán. (Krónikák II. könyve 35, 22)
Nebukadnezár királytól is elpártolt, pedig az az Isten nevére eskette meg. Megkeményítette a nyakát, megmakacsolta a szívét, és nem tért meg az Úrhoz, Izrael Istenéhez. (Krónikák II. könyve 36, 13)
De õk kigúnyolták az Isten követeit, megvetették üzeneteit, és kinevették prófétáit. Végül az Úr haragja visszavonhatatlanul népére zúdult. (Krónikák II. könyve 36, 16)
Aki közületek népéhez tartozik, azzal legyen vele az Istene! Menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdeában van, s építse fel az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ez az Isten Jeruzsálemben lakik. (Ezdrás könyve 1, 3)
Azoknak, akik még megmaradtak, minden helységben, ahol idegenként élnek, e helységnek lakói legyenek a segítségükre ezüsttel, arannyal, természetbeli adománnyal és jószággal, a Jeruzsálemben lakó Isten háza javára felajánlott önkéntes adományokon kívül." (Ezdrás könyve 1, 4)
Júda és Benjamin családjainak vezetõi, a papok és a leviták, vagyis azok, akiknek lelkét Isten arra ösztönözte, elindultak, hogy fölépítsék a Jeruzsálemben lakó Úrnak a házát. (Ezdrás könyve 1, 5)
