Fondare 799 Risultati per: Nők
Sõt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyû kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott. (Makkabeusok II. könyve 9, 9)
Így az embergyilkos és istenkáromló iszonyú kínok közepette, idegenben, a hegyvidéken halt meg olyan nyomorultul, ahogyan õ bánt másokkal. (Makkabeusok II. könyve 9, 28)
Amikor átvette a hatalmat, egy bizonyos Liziászt, aki azelõtt Cöle-Szíria és Fönícia parancsnoka volt, megtett helytartójának. (Makkabeusok II. könyve 10, 11)
Ekkor Gorgiász lett azon a vidéken a parancsnok. Idegen zsoldosokat szerzett és minden alkalmat megragadott, hogy háborút viseljen a zsidók ellen. (Makkabeusok II. könyve 10, 14)
Maga Timóteus egy Gezer nevû erõdbe menekült. Ez alaposan megerõsített hely volt, s Chereász parancsnoksága alá tartozott. (Makkabeusok II. könyve 10, 32)
Mint az oroszlánok, úgy támadtak rá az ellenségre, és lekaszaboltak tizenegyezer gyalogost és ezerhatszáz lovast. A többieket menekülésre kényszerítették. (Makkabeusok II. könyve 11, 11)
Ám azoknak a vidékeknek a parancsnokai, Timoteusz és Genneusz fia, Apollóniusz, továbbá Hieronimusz és Demofon, valamint a ciprusi Nikanor nem hagyták, hogy békében és nyugodtan éljenek. (Makkabeusok II. könyve 12, 2)
Aztán mint az oroszlánok, a falaknak estek. Isten akaratából elfoglalták a várost, és sokakat lekaszaboltak, úgyhogy a szomszédos két stádium hosszú tó olyan volt, mintha vérrel lett volna tele. (Makkabeusok II. könyve 12, 16)
Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bûnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemeslelkû Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bûntõl, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bûn következményeit. (Makkabeusok II. könyve 12, 42)
Ez a halál lett az álnok Menelausznak is a sorsa. (Makkabeusok II. könyve 13, 7)
Nyomban hívatta hát Nikanort, az elefántos csapat parancsnokát, és megtette Júdea helytartójává. (Makkabeusok II. könyve 14, 12)
Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Elsõ és legfõbb gondjuk a szent templom volt. (Makkabeusok II. könyve 15, 18)
