Fondare 664 Risultati per: Mózes és Fáraó
Mózes így felelt a népnek: "Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bûnt." (Kivonulás könyve 20, 20)
A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhõbe, ahol Isten volt. (Kivonulás könyve 20, 21)
Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük." (Kivonulás könyve 24, 2)
Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: "Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett." (Kivonulás könyve 24, 3)
Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelõen. (Kivonulás könyve 24, 4)
Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. (Kivonulás könyve 24, 6)
Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet és így szólt: "Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek." (Kivonulás könyve 24, 8)
Mózes és Áron, Nadab és Abihu, s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. (Kivonulás könyve 24, 9)
Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. (Kivonulás könyve 24, 13)
Azután Mózes fölment a hegyre. A felhõ betakarta a hegyet, (Kivonulás könyve 24, 15)
Mózes belépett a felhõbe és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen. (Kivonulás könyve 24, 18)
A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyrõl, azért összegyûlt Áron körül és követelõzött: "Készíts nekünk egy istent, amely elõttünk jár. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból." (Kivonulás könyve 32, 1)
