Fondare 205 Risultati per: Kus
És ha újra így esküszöl: "Amint igaz, hogy él az Úr", és megtartod esküdet hûségesen, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek. (Jeremiás könyve 4, 2)
Ám õk, ha azt mondják is: "Amint igaz, hogy él az Úr", akkor is hamisan esküsznek. (Jeremiás könyve 5, 2)
Miért is volnék irgalmas hozzád? Fiaid elhagytak, s azokra esküsznek, amik nem istenek. Jól tartottam õket, mégis házasságot törnek, céda nõk házában tolonganak. (Jeremiás könyve 5, 7)
És ha gondjuk lesz rá, hogy megtanulják népem útjait, és az én nevemre esküsznek, ilyen módon: "Amint igaz, hogy az Úr él", úgy, ahogy a népem megtanult tõlük Baalra esküdni, akkor helyük lesz majd az én népem között. (Jeremiás könyve 12, 16)
De ha nem hallgattok ezekre a szavakra, akkor saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy rommá lesz ez a ház. (Jeremiás könyve 22, 5)
A fõemberek azután közös megegyezéssel elküldték Bárukhoz Netanja fiát: Jehudit, Selemjával, Kusi fiával együtt. Ezt az üzenetet küldték velük: "Gyere ide és hozd magaddal azt a könyvtekercset, amelybõl a népnek felolvastál." Báruk, Nerija fia meg is jelent elõttük, s a könyvtekercset is magával vitte. (Jeremiás könyve 36, 14)
Ám a kusita Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje meghallotta, hogy Jeremiást a ciszternába vetették. A király éppen a Benjamin-kapunál volt. (Jeremiás könyve 38, 7)
Erre a király ezt a parancsot adta a kusita Ebed-Melechnek: "Végy magad mellé három embert innen, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielõtt meghalna!" (Jeremiás könyve 38, 10)
Aztán így szólt a kusita Ebed-Melech Jeremiáshoz: "Ezeket az ócska, szakadozott ruhadarabokat tedd a hónod alá a kötélre." Jeremiás úgy is tett. (Jeremiás könyve 38, 12)
Menj, és mondd meg a kusita Ebed-Melechnek: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Bizony beteljesítem szavaimat: veszedelmet hozok erre a városra, és nem jólétet. De amikor ez végbemegy majd azon a napon a szemed láttára, (Jeremiás könyve 39, 16)
De halljátok az Úr szavát, mindnyájan, ti, júdaiak, akik Egyiptom földjén laktok: Saját nagy nevemre esküszöm - mondja az Úr -, hogy Júda népébõl senki sem említi többé az én nevemet egész Egyiptomban; egyikük sem mondja többé: "Amint igaz, hogy Isten, az Úr él!" (Jeremiás könyve 44, 26)
Vágtassatok, lovak! Száguldjatok, harci szekerek! Vonuljatok ki, harcosok, ti pajzzsal fölvértezett kusiták és putiták, ti Ludból való, íjat feszítõ férfiak! (Jeremiás könyve 46, 9)
