Fondare 847 Risultati per: Kos
S legyen áldott okosságod, s légy áldott te magad is, mivel ma megóvtál attól, hogy vérnek vétkét vegyem magamra, és saját kezemmel szolgáltassak magamnak igazságot. (Sámuel I. könyve 25, 33)
Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz; ezt üzente: "...Köss velem szövetséget, s támogatlak, hogy egész Izrael hozzád csatlakozzék." (Sámuel II. könyve 3, 12)
Abner azonban így szólt Dávidhoz: "Útra kelek és elmegyek, s egész Izraelt uram köré gyûjtöm. Kössenek veled szövetséget és király lehetsz, ameddig csak kívánja a szíved." Erre Dávid útra bocsátotta Abnert, s õ el is ment békében. (Sámuel II. könyve 3, 21)
Ezért Joáb elküldött Tekoába, és hozatott onnét egy okos asszonyt. Azt mondta neki: "Tégy úgy, mintha gyászolnál. Ölts gyászruhát, ne kend be magadat olajjal, hanem viselkedjél olyan asszony módjára, aki már régóta gyászol egy halottat. (Sámuel II. könyve 14, 2)
Erre az egész nemzetség rátámadt szolgálódra és azt mondta: Add ki, aki agyonütötte testvérét, hadd vegyük el az életét testvére életéért, akit megölt, s hadd irtsuk ki még az örököst is. Így ki akarták oltani azt a parazsat is, ami még megmaradt nekem, hogy férjemnek se neve, se utódai ne maradjanak a földön." (Sámuel II. könyve 14, 7)
De egy okos asszony, aki az elõfalon tartózkodott, lekiáltott a városból: "Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Joábnak: Gyere ide, beszédem volna veled!" (Sámuel II. könyve 20, 16)
Ezzel az asszony visszatért a városba és addig beszélt az egész néppel, ahogy az okossága sugallta neki, míg le nem vágták Bichri fiának, Sebának a fejét, és oda nem dobták Joábnak. Erre az megfuvatta a kürtöket, aztán elvonultak a város alól, ki-ki a sátorába. Joáb meg visszament Jeruzsálembe, a királyhoz. (Sámuel II. könyve 20, 22)
elrejtõzöm benne. Kõsziklám, pajzsom, üdvösséget szerzõ szarvam, váram és menedékem, megmentettél az erõszaktól! (Sámuel II. könyve 22, 3)
Ki hát az Isten, ha nem az Úr? Van más kõszirt Istenünkön kívül? (Sámuel II. könyve 22, 32)
Mert ma elment és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait, s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála és köszöntgetik: Éljen Adonija király! (Királyok I. könyve 1, 25)
Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy õsz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba." (Királyok I. könyve 2, 9)
Az amoriták, hetiták, periziták, hivviták és jebuziták közül a nem Izrael fiaihoz tartozó megmaradt egész lakosságot, (Királyok I. könyve 9, 20)
