Fondare 569 Risultati per: Kad
A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen. (Nehemiás könyve 5, 1)
Egyik nap elmentem Metabel fiának, Delajának a fiához, Semajához, aki akadályozva volt. Így szólt: "Menjünk az Isten házába, a templom belsejébe, s zárjuk be jól a templom ajtait! Mert eljönnek és megölnek! Igen, ma éjszaka eljönnek, megölnek!" (Nehemiás könyve 6, 10)
A tartományba való emberek, akik visszatértek a fogságból és a számûzetésbõl, ahova Babilon királya, Nebukadnezár hurcolta õket, hazatértek Jeruzsálembe és Júdeába, ki-ki a maga városába. (Nehemiás könyve 7, 6)
A leviták: Jesua fiai, vagyis Kadmiel, Binnui, Hodja: hetvennégy. (Nehemiás könyve 7, 43)
[Jesua, Binnui, Kadmiel, Sebanja, Bunni, Serebja, Bani, Kenani fölálltak a leviták emelvényére, s hangosan szólították az Urat, az õ Istenüket. (Nehemiás könyve 9, 4)
Aztán így szóltak a leviták, Jesua, Kadmiel, Bani, Hasabnia, Serebja, Hodijja, Sebanja és Petahja: "Keljetek föl, s magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket!"] Áldott legyen dicsõséges neved, amely fölötte van minden áldásnak és dicséretnek! (Nehemiás könyve 9, 5)
Aztán a leviták: Azanja fia, Jesua, Henedad fiai közül Binnui, Kadmiel, (Nehemiás könyve 10, 10)
A leviták: Jesua, Binnui, Kadmiel, Serebja, Júda, Mattanja - ez utóbbi vezette testvéreivel a dicsõítõ énekeket, (Nehemiás könyve 12, 8)
A leviták vezetõi: Hasabja, Serebja, Jesua, Binnui, Kadmiel és testvéreik, akik velük szemben álltak, amikor a dicsérõ és magasztaló énekeket énekelték és a hálaadást végezték Dávidnak, az Isten emberének rendelkezése szerint, egymással váltakozva. (Nehemiás könyve 12, 24)
Szalmanasszárnak, az asszírok királyának idejében Tibébõl fogságba hurcolták. Ez Galileának felsõ részén, Kádes-Naftalitól délre fekszik, Hacor fölött nyugatra és Sefattól északra. (Tóbiás könyve 1, 2)
Amikor még hazámban, Izrael országában éltem - akkor még fiatal voltam -, atyámnak, Naftalinak egész törzse elszakadt Dávid házától és Jeruzsálemtõl, noha Izrael összes törzse közül rá esett a választás, hogy minden törzs ott mutassa be az áldozatot. A templom, az Isten lakóhelye minden törzs számára épült, örök idõkre. (Tóbiás könyve 1, 4)
Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözõre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételbõl. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!" (Tóbiás könyve 2, 2)
