Fondare 14647 Risultati per: Kő
Vétkeztek ellene, akiket hibátlannak alkotott, Gonosz és elvetemült nemzedék! (Második Törvénykönyv 32, 5)
Amikor kiadta a Fönséges a népnek örökségét, Amikor az emberek fiait különválasztotta, A népeknek határokat Az Isten fiainak számához mérten szabott. (Második Törvénykönyv 32, 8)
Mert az Úrnak a népe lett a része, Jákob jutott neki örökségül. (Második Törvénykönyv 32, 9)
A pusztában sajátjává fogadta, A sivatag kietlenségében és éjszakájában. Védõn körülvette, oltalmazta, Óvta, mint szeme világát. (Második Törvénykönyv 32, 10)
Fölvezette az ország magaslataira, A földnek gyümölcseivel táplálta. Mézet szívhatott a sziklából, Olajat a kemény kõbõl. (Második Törvénykönyv 32, 13)
Aztán a tehén teljes teje és a juhtej, Meg a bárányok és kosok kövérsége. Básán barmai és bakjai, Hozzá a búza java És a szõlõ vére, a mámorító ital. (Második Törvénykönyv 32, 14)
Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. (Második Törvénykönyv 32, 15)
Gonosz szellemeknek áldoztak, nem Istennek, Ismeretlen isteneknek, Újaknak - akkor bukkantak fel, Atyáik nem félték õket. (Második Törvénykönyv 32, 17)
Éhséggel rakott csûr lesz majd az íj, Láz és sorvadás a méreg. Rájuk küldöm a fenevadak fogát, A földön kúszók mérgével együtt. (Második Törvénykönyv 32, 24)
Azt mondanám: "Megsemmisítem õket, Kitörlöm emlékezetüket az emberek közül," (Második Törvénykönyv 32, 26)
Mert az õ sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbenjárjanak értünk. (Második Törvénykönyv 32, 31)
Boruk sárkánytajték, Viperának gyilkos mérge. (Második Törvénykönyv 32, 33)
