Fondare 139 Risultati per: Jonatán
Saul haragra lobbant Jonatán ellen, és azt mondta neki: "Te elvetemült fiú! Azt hiszed, nem tudom, mennyire ragaszkodol - szégyenedre és anyád méhének szégyenére - Izáj fiához? (Sámuel I. könyve 20, 30)
Jonatán válaszolt apjának, s e szavakat intézte hozzá: "De hát miért kell meghalnia? Mit tett?" (Sámuel I. könyve 20, 32)
Erre Saul meglendítette a lándzsáját, hogy beledöfje, s Jonatán látta: apjának elhatározott szándéka, hogy megölje Dávidot. (Sámuel I. könyve 20, 33)
Reggel Jonatán kiment a határba, amint megegyeztek benne Dáviddal. Egy szolga kísérte. (Sámuel I. könyve 20, 35)
Amikor a szolga odaért, ahol a nyíl volt, amelyet Jonatán kilõtt, Jonatán odakiáltotta neki: "Nem rajtad túl van a nyíl?" (Sámuel I. könyve 20, 37)
Aztán Jonatán még egyszer odaszólt a szolgának: "Gyorsan, siess, ne ácsorogj!" Jonatán szolgája fölvette a nyilat és odavitte urának. (Sámuel I. könyve 20, 38)
A szolga nem vett észre semmit, csak Jonatán és Dávid tudtak a dologról. (Sámuel I. könyve 20, 39)
Ezután Jonatán odaadta fegyverét a szolgájának, és azt mondta neki: "Menj, és vidd vissza a városba!" (Sámuel I. könyve 20, 40)
Majd ezt mondta Jonatán Dávidnak: "Menj békével! Amire esküt tettünk az Úr nevére, arra az Úr a tanú közted és köztem, utódaid és utódaim közt, örökre." (Sámuel I. könyve 20, 42)
Aztán Dávid fölállt és elment, Jonatán meg visszatért a városba. (Sámuel I. könyve 21, 1)
Jonatán, Saul fia elindult, elment Horsába és bátorságot öntött bele, Isten nevében. (Sámuel I. könyve 23, 16)
Aztán mind a ketten szövetséget kötöttek az Úr elõtt. Dávid ott maradt Horsában, Jonatán meg elment haza. (Sámuel I. könyve 23, 18)