Fondare 1609 Risultati per: Jer
Aztán így szólt a gyámolítóhoz: "Noémi, aki hazatért Moáb földjérõl, el akarja adni a földet, amely Elimeleché volt, a testvéremé. (Rut könyve 4, 3)
Volt egy Ramatajimba való ember, egy cufita, Efraim hegyérõl. Elkanának hívták, s Jerochám fia volt, Elihu fiáé, (aki) az efratita Cuf fiának, Tochunak volt a fia. (Sámuel I. könyve 1, 1)
Így a filiszteusoknak megaláztatásban volt részük, és többé nem hatoltak be Izrael fiainak földjére. Amíg Sámuel élt, addig az Úr keze ránehezedett a filiszteusokra. (Sámuel I. könyve 7, 13)
Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: "Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környezõ ellenségei kezébõl. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé: (Sámuel I. könyve 10, 1)
Akkor az Úr Jerubbaalt és Barakot, Jiftachot és Sámuelt küldte, és kiszabadított benneteket körülöttetek élõ ellenségeitek kezébõl, úgyhogy biztonságban élhettek. (Sámuel I. könyve 12, 11)
Sõt a Jordán gázlóin át Gád és Gileád földjére menekültek. Saul még mindig Gilgalban volt, s az egész nép aggódott érte. (Sámuel I. könyve 13, 7)
Erre Sámuel elindult, elhagyta Gilgalt és ment a maga útján. A maradék nép azonban felvonult Saullal, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Amikor Gilgalból Benjamin földjére, Gebába értek, Saul szemügyre vette a népet, amelyik kitartott mellette - mintegy hatszáz férfi. (Sámuel I. könyve 13, 15)
A kenitáknak azt mondta Saul: "Rajta! Húzódjatok vissza, s vonuljatok ki Amalek földjérõl, nehogy velük együtt benneteket is kiirtsalak. Mert ti, amikor kivonultunk Egyiptomból, megértõk voltatok Izrael fiai iránt." A keniták tehát odébb vonultak Amalek földjérõl. (Sámuel I. könyve 15, 6)
Saul felöltette Dáviddal a maga harci öltözékét, bronzsisakot tett a fejére és páncélt adott rá, (Sámuel I. könyve 17, 38)
A filiszteus fejét Dávid magával vitte Jeruzsálembe, a fegyvereit azonban otthagyta a sátorában. (Sámuel I. könyve 17, 54)
Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: "Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek." (Sámuel I. könyve 22, 3)
Amikor Dávid megtudta, hogy Nabal meghalt, így szólt: "Áldom az Urat, aki bosszút állt Nabalon, amiért lekicsinyelt. Szolgáját megóvta az igazságtalanságtól, de Nabal gonoszságát hagyta, hadd szálljon vissza a fejére." Ezután Dávid elküldött és megkérte Abigailt, hogy legyen a felesége. (Sámuel I. könyve 25, 39)
