Fondare 1536 Risultati per: Jar
hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sõt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért, (Krónikák II. könyve 21, 13)
Õ is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe. (Krónikák II. könyve 22, 3)
Ezek aztán bejárták Júdát, összegyûjtötték a levitákat és Izrael családfõit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe. (Krónikák II. könyve 23, 2)
A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada fõpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada fõpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat. (Krónikák II. könyve 23, 8)
Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a fõemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: "Árulás, árulás!" (Krónikák II. könyve 23, 13)
Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték. (Krónikák II. könyve 23, 15)
Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelõségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyzõ és a fõpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el idõrõl idõre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak. (Krónikák II. könyve 24, 11)
Ekkor az Isten lelke leszállt Zekarjára, Jehojada fõpap fiára. Erre õ odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: "Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, õ is elhagyott benneteket." (Krónikák II. könyve 24, 20)
Ezért az Úr megharagudott Amacjára, elküldte hozzá egyik prófétáját, és az kérdõre vonta: "Hogy tudtad szolgálni egy nép isteneit, amelyek saját népüket sem tudták megmenteni kezedtõl?" (Krónikák II. könyve 25, 15)
Joás, Izrael királya, ezzel az üzenettel küldte õket vissza Amacjához, Júda királyához: "A libanoni bogáncs követséget küldött a libanoni cédrushoz ezzel a kéréssel: Add a lányodat feleségül a fiamhoz! Közben a libanoni erdõ vadja arra jártában eltiporta a bogáncsot. (Krónikák II. könyve 25, 18)
Az ammoniták is adót fizettek Uzijának. Egészen Egyiptom bejárójáig eljutott a híre, mert igen hatalmassá vált. (Krónikák II. könyve 26, 8)
Uzija király elé álltak és figyelmeztették: "Nem a te dolgod, hogy illatáldozatot mutass be az Úrnak, hanem a papoké, Áron fiaié, akik föl vannak szentelve az áldozatbemutatásra. Távozz a szentélybõl, mert vétkeztél! Ezért az Úristentõl nem jár neked megbecsülés." (Krónikák II. könyve 26, 18)
