Fondare 633 Risultati per: Júda
Acház történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Júda királyai történetének könyvében. (Királyok II. könyve 16, 19)
Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elõl; csak Júda törzse maradt meg egyedül. (Királyok II. könyve 17, 18)
De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az õ Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak. (Királyok II. könyve 17, 19)
Izrael királyának, Ela fiának Hóseának 3. esztendejében történt, hogy Acház fia, Hiszkija lett Júda királya. (Királyok II. könyve 18, 1)
Az Úrba, Izrael Istenébe vetette bizalmát, s utána nem volt többé Júda királyai közt hozzá hasonló, de még elõtte sem. (Királyok II. könyve 18, 5)
Hiszkija király 14. esztendejében történt, hogy Asszíria királya, Szancherib felvonult Júda megerõsített városai ellen és elfoglalta õket. (Királyok II. könyve 18, 13)
Akkor Júda királya, Hiszkija elküldött Asszíria királyához Lachisba és azt üzente: "Helytelen volt, amit tettem. Ha elvonulsz, megadom, amit kirósz rám." Erre Asszíria királya kivetett Hiszkijára, Júda királyára 300 ezüst talentumot és 30 arany talentumot. (Királyok II. könyve 18, 14)
Akkoriban Hiszkija összetörette az Úr templomának ajtófélfáit és ajtószárnyait is, amelyeket... Júda királya (arany) lemezekkel borított be, és beszolgáltatta Asszíria királyának. (Királyok II. könyve 18, 16)
Eljakim, Sebna és Joách így válaszoltak a fõpohárnoknak: "Beszélj arámul szolgáiddal, hiszen megértjük, és ne szólj hozzánk Júda nyelvén a falon figyelõ nép füle hallatára!" (Királyok II. könyve 18, 26)
Ezzel a fõpohárnok elõlépett, és Júda nyelvén, jó hangosan odakiáltotta a következõket: "Halljátok a nagy király, Asszíria királya üzenetét! (Királyok II. könyve 18, 28)
"Mondjátok meg Hiszkijának, Júda királyának: Ne hagyd, hogy becsapjon Istened, akiben bizakodol, amikor azt gondolod: Jeruzsálem nem kerül Asszíria királya kezére. (Királyok II. könyve 19, 10)
Aki Júda házából menedékre lel, és életben marad, az verjen gyökeret, teremjen gyümölcsöt! (Királyok II. könyve 19, 30)
