Fondare 2008 Risultati per: Izrael Ellenségei
Ha netalán behúzódik valamelyik városba, akkor egész Izrael kötelet vet erre a városra és levonszoljuk a patakba, míg végül egyetlen kõdarab sem marad ott belõle." (Sámuel II. könyve 17, 13)
Absalom és Izrael vénei felkiáltottak: "Az archita Husai tanácsa jobb, mint Achitofel tanácsa!" Az Úr ugyanis úgy intézte, hogy Achitofelnek a kedvezõbb tanácsát elvessék, mert az Úr romlást akart hozni Absalomra. (Sámuel II. könyve 17, 14)
Ezután Husai tudatta Cádok és Ebjatár pappal: "Ilyen és ilyen tanácsot adott Achitofel Absalomnak és Izrael véneinek, én azonban ezt meg ezt tanácsoltam. (Sámuel II. könyve 17, 15)
Dávid már Machanajimba ért, amikor Absalom, s vele Izrael fiai átkeltek a Jordánon. (Sámuel II. könyve 17, 24)
Izrael és Absalom Gileád földjén ütöttek tábort. (Sámuel II. könyve 17, 26)
Így vonult harcba a sereg Izrael ellen. Efraim erdeiben ütköztek meg. (Sámuel II. könyve 18, 6)
Izrael fiai vereséget szenvedtek Dávidtól. Óriási veszteségük volt azon a napon: húszezer ember. (Sámuel II. könyve 18, 7)
Ekkor Joáb megfúvatta a kürtöket, és az emberek abbahagyták Izrael üldözését, hiszen Joáb megállást parancsolt a seregnek. (Sámuel II. könyve 18, 16)
Aztán fogták Absalomot, s az erdõben egy gödörbe dobták, és egy óriási kõhalmot raktak fölé. Közben egész Izrael menekült, ki-ki a maga sátorába. (Sámuel II. könyve 18, 17)
A király tehát fölállt és a kapu alá ült. Erre kihirdették az egész seregnek: "Nézzétek, a király ott ül a kapuban!" S az egész nép a király elé járult. Izrael fiai elmenekültek, ki-ki a maga sátorába. (Sámuel II. könyve 19, 9)
Izrael minden törzse, az egész nép vitázott. Így beszéltek: "A király kiszabadított bennünket ellenségeink kezébõl, méghozzá a filiszteusok kezébõl szabadított ki minket. De Absalom elõl kénytelen volt elmenekülni az országból. (Sámuel II. könyve 19, 10)
Dávid azonban azt mondta: "Mit tegyek veletek, Ceruja fia, amiért ma megkísértetek? Hát hogy halhatna meg ma valaki Izraelben? Vagy nem lettem ma ismét Izrael királya?" (Sámuel II. könyve 19, 23)
