Fondare 651 Risultati per: Istennel Való Közösség
Megszólította: "Hová való vagy, barátom?" Az angyal így felelt: "Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek." Tóbiás azt mondta neki: "Tudod-e az utat Médiába?" "De mennyire! - felelte. - Többször is voltam ott, emlékszem minden útjára. (Tóbiás könyve 5, 5)
Erre azt mondta neki: "Isten hozott, testvér! Ne haragudj, hogy ki akartam puhatolni a törzsedet és családodat. Így hát testvérem vagy, tekintélyes, jó ágon. Ismertem Ananiást és Nátánt, a nagy Semaja fiait. Velem jártak Jeruzsálembe, együtt imádkoztunk ott, s nem tértek le a helyes útról. Testvéreid becsületes emberek, jó családból való vagy. Örülök, hogy itt vagy." (Tóbiás könyve 5, 14)
Ezért félek egy kicsit. Õt magát nem öli meg, mert szereti, de ha valaki közeledni próbál hozzá, azt megöli. Egyetlen fia vagyok atyámnak és nem szeretnék meghalni. Nem akarom, hogy az értem való bánkódás a sírba vigye apámat és anyámat. Nincs más fiuk, aki eltemetné õket." (Tóbiás könyve 6, 15)
Tobit rászólt: "Nyugodj meg, nõvérem, ne aggodalmaskodjál, jól megy a sora. Valami közbejöhetett nekik ott lent. Útitársa megbízható, testvéreink közül való. Ne búsulj, nõvérem, bármelyik pillanatban betoppanhat." (Tóbiás könyve 10, 6)
Akkoriban a Simeon törzsébõl való Mikeásnak a fia, Uzija, valamint Gotoniel fia, Chabrisz és Melchiel fia, Charmisz voltak az elöljárók. (Judit könyve 6, 15)
Mert Izrael fiainak ez a népe nem a lándzsákban bizakodik, hanem sokkal inkább arra számít, hogy a hegyek, ahol lakik, magasak. A hegycsúcsaikra való feljutás valóban nem könnyû. (Judit könyve 7, 10)
Férje, Manassze, aki ugyanabból a törzsbõl és családból való volt, az árpa aratása idején meghalt. (Judit könyve 8, 2)
Asszonyaikat zsákmányul adtad, lányaikat meg fogságba küldted. Minden vagyonukat szétosztottad kedves fiaid közt, akiket az érted való buzgalom emésztett, undorodtak vérük meggyalázásától, s téged hívtak segítségül. Ó Isten, én Istenem, hallgass meg engem is, az özvegyet! (Judit könyve 9, 4)
Ezek után az események után Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségbõl való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt. (Eszter könyve 3, 1)
Fölemelte aranyjogarát, Eszter nyakára tette, megcsókolta és azt mondta neki: "Beszélj!" Eszter így válaszolt: (a) "Uram, olyannak láttalak, mint az Isten angyalát, s fenségedtõl való félelmemben szívem megzavarodott. Csodálatos vagy, uram, s arcod csupa kedvesség." (b) Amint így beszélt, összeesett. A király megijedt, és minden szolgája bátorította a királynét. (Eszter könyve 5, 2)
Ámán elbeszélte feleségének, Zeresnek és barátainak, mi történt vele. Barátai és felesége, Zeres így válaszoltak neki: "Ha Mardokeus, akivel szemben kezdel háttérbe szorulni, a zsidók nemzetébõl való, nem tudsz ellenállni neki, hanem egész biztosan elbuksz vele szemben." (Eszter könyve 6, 13)
Achasvéros király minden tartományában összegyûltek a zsidók városaikban, és kezet vetettek azokra, akik gonoszat forraltak ellenük. Senki sem volt képes ellenállni, mert a tõlük való félelem hatalmába kerített minden népet. (Eszter könyve 9, 2)