Fondare 73 Risultati per: Istenhez
Aztán az egész gyülekezet nagy jajgatásba kezdett. Hangosan kiáltoztak Istenhez, az Úrhoz. (Judit könyve 7, 29)
Mivel azonban istenfélõ asszony vagy, könyörögj Istenhez, hogy küldjön záporesõt és töltse meg ciszternáinkat, hogy ne pusztuljunk el." (Judit könyve 8, 31)
Szolgálód ugyanis istenfélõ asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket. (Judit könyve 11, 17)
Ezt olvassuk bennük: "A zsidó Mardokeus a második volt Achasvéros király után, a zsidók elõtt tekintélyes ember, testvérei sokaságának körében pedig kedves, mert népe javát kereste, a fajtájának boldogulása érdekében szólt." (a) Mardokeus így szólt: "Mindent Isten vitt végbe. (b) Emlékezz az álomra, amelyet ezekkel az eseményekkel kapcsolatban láttam - semmi sem maradt beteljesületlenül: (c) sem a kis forrás, amely folyóvá dagadt, sem a fény, amely felragyogott, sem a nap, sem pedig a víz bõsége. Eszter ez a folyó, akit a király felségül vett és királynévá tett. (d) A két sárkány én vagyok meg Ámán. (e) A nemzetek azok, akik összegyûltek, hogy kiirtsák a zsidók nevét. (f) Népem, Izrael az Istenhez kiáltott és megszabadult. Mert az Úr óvott meg minket ezektõl a bajoktól. Az Úr vitte végbe ezeket a jeleket és csodákat, amilyeneket a pogányok között nem mûvelt soha. (g) Valójában õ rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára. (h) S ezek a sorsok beteljesedtek minden népen az õ terve szerint a meghatározott órában, idõben és napon. (i) Isten akkor megemlékezett népérõl, s igazságot szolgáltatott örökségének. (k) Ezért ezek a napok, Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napja az ünnepi összejövetel, az öröm és vigasság napjai lesznek az Úr színe elõtt minden nemzedéken át, örökkön-örökké népében, Izraelben." (l) Ptolemeusz és Kleopatra uralkodásának 4. évében Dosziteus, aki papnak és levita származásúnak mondta magát, valamint fia, Ptolemeusz hozták ezt a purimra vonatkozó levelet. Azt állították róla, hogy hiteles és a jeruzsálemi közösségbõl való Lüzimachosz fordította le, Ptolemeusznak a fia. (Eszter könyve 10, 3)
De én azért mégis Istenhez fordulnék, ügyemet Istenem elé terjeszteném. (Jób könyve 5, 8)
Esengek Istenhez: Ne ítélj el! Hadd tudjam meg, miért támadtál meg! (Jób könyve 10, 2)
Örömedet leled akkor majd az Úrban, és fölemelheted Istenhez az arcod. (Jób könyve 22, 26)
Mit remél a bûnös, mikor imádkozik, mikor fölemeli lelkét az Istenhez? (Jób könyve 27, 8)
Istenhez esdekel, s õ megkegyelmez neki, engedi, hogy arcát ujjongva szemlélje. Másoknak is hirdeti feloldoztatását, (Jób könyve 33, 26)
Hogyha aztán ez így szól az Istenhez: "Megtévesztettelek, de többé nem vétkezem, hogyha vétkeztem, hát légy most a tanítóm, (Jób könyve 34, 31)
Avagy a hollónak ki ad táplálékot, amikor fiai Istenhez kiáltanak, és felágaskodnak, mert nincs, mit egyenek? (Jób könyve 38, 41)
Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtõl szorongatva? (Zsoltárok könyve 42, 10)
