Fondare 2149 Risultati per: Isten Trónja
S felkiáltott: "Ezt meg ezt tegye velem Isten, ha Safát fiának, Elizeusnak ma helyén marad még a feje!" (Királyok II. könyve 6, 31)
A király azért megbízta a fegyverhordozóját, akinek a karjára támaszkodott, hogy õrizze a kaput. De a nép eltaposta a kapunál, úgyhogy belehalt, amint az Isten embere mondta. [Akkor mondta, amikor a király lejött hozzá. (Királyok II. könyve 7, 17)
Az asszony tehát nekikészült, s megtette, amit az Isten embere tanácsolt neki. Elment családostul, és hét évig a filiszteusok földjén élt. (Királyok II. könyve 8, 2)
A király épp Gechaszival beszélt, az Isten embere szolgájával, és azt mondta: "Beszéld el nekem azokat a nagy tetteket mind, amelyeket Elizeus végbevitt!" (Királyok II. könyve 8, 4)
Elizeus egyszer elment Damaszkuszba. Arám királya, Benhadad éppen beteg volt. Ezért jelentették neki: "Eljött ide az Isten embere." (Királyok II. könyve 8, 7)
A király tehát így szólt Hazaelhez: "Vigyél magaddal ajándékot, és menj eléje Isten emberének, s kérdezd meg általa az Urat: fölépülök-e ebbõl a betegségbõl." (Királyok II. könyve 8, 8)
Közben maga elé meredt, s egészen meg volt indulva; az Isten embere könnyezett. (Királyok II. könyve 8, 11)
Háromszor ráütött, aztán abbahagyta. Isten embere ezért megharagudott és így szólt: "Ötször vagy hatszor kellett volna ráütnöd, akkor a megsemmisülésig legyõzted volna Arámot, de így csak háromszor vered meg!" (Királyok II. könyve 13, 19)
Majd ezt az imát mondta Hiszkija az Úr elõtt: "Urunk, Izrael Istene, te, aki a kerubok fölött trónolsz és az egyetlen Isten vagy a föld országai fölött! Te teremtetted az eget és a földet. (Királyok II. könyve 19, 15)
De te, Uram, Istenünk, szabadíts ki minket kezébõl, hadd tudja meg a föld minden népe, hogy egyedül te vagy az Isten, Urunk!" (Királyok II. könyve 19, 19)
Amikor Jozija megfordult, és meglátta ott a hegyen a sírokat, elküldött, és odavitte a sírokból a csontokat, elégette õket az oltáron és ily módon tisztátalanná tette, az Úr szava szerint, amelyet az Isten embere hirdetett, amikor Jerobeám az ünnepen az oltárnál állt. Amikor Jozija megfordult és tekintete Isten embere sírjára esett, aki ezeket a szavakat mondta, (Királyok II. könyve 23, 16)
megkérdezte: "Miféle sír az, amelyet ott látok?" A város lakói így feleltek: "Isten emberének a sírja, aki Júdeából jött, s mind elõre megmondta azokat a dolgokat, amelyeket az oltárnál végbevittél." (Királyok II. könyve 23, 17)
