Fondare 2149 Risultati per: Isten Szuverenitásának Sírjában. Győzelem
Már ott állt testõreivel a kincstár elõtt. Ám a lelkeknek és minden hatalomnak az Ura megmutatta erejét, úgyhogy akik merészeltek behatolni, az Isten hatalmától érintve mind elájultak és összeestek rémületükben. (Makkabeusok II. könyve 3, 24)
s aki elõbb még nagyszámú kísérettel és az egész testõrséggel behatolt a kincstárba, azt magatehetetlenül kivitték. Egészen nyilvánvaló módon föl kellett ismerni a dologban Isten hatalmát. (Makkabeusok II. könyve 3, 28)
õk pedig dicsõítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsõítette lakóhelyét. A templomot, amelyben elõbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be. (Makkabeusok II. könyve 3, 30)
Ami téged illet, az ég fenyített meg, hirdesd hát mindeneknek az Isten hatalmát." E szavakkal eltûntek. (Makkabeusok II. könyve 3, 34)
Minden adandó alkalommal tanúságot tett a mindenható Isten tetteirõl, amelyeket a saját szemével látott. (Makkabeusok II. könyve 3, 36)
Jázon azonban kíméletlen mészárlást vitt végbe honfitársai körében; nem gondolt arra, hogy a saját törzse tagjain aratott gyõzelem a legnagyobb szerencsétlenség. Inkább úgy tûnt, mintha ellenségtõl szedne zsákmányt, nem pedig a saját népe fiaitól. (Makkabeusok II. könyve 5, 6)
Aki oly sokakat szétszóratott temetetlenül, azt nem siratták el, annak nem adták meg a végtisztességet és nem kapott helyet atyái sírjában. (Makkabeusok II. könyve 5, 10)
De Isten nem a népet választotta a helyért, hanem a helyet a népért. (Makkabeusok II. könyve 5, 19)
Nem sokkal ezután a király küldött egy öreg athénit, azzal, hogy kényszerítse a zsidókat, pártoljanak el atyáik törvényétõl, és ne éljenek többé Isten törvényéhez igazodó polgárként. (Makkabeusok II. könyve 6, 1)
"Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül." (Makkabeusok II. könyve 7, 6)
Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre." (Makkabeusok II. könyve 7, 14)
De az rászegezte tekintetét a (királyra), és azt mondta: "Bár magad is halandó vagy, hatalmadban van az emberekkel kényed-kedved szerint bánni. De ne hidd, hogy Isten elhagyta népünket. (Makkabeusok II. könyve 7, 16)
