Fondare 2240 Risultati per: Isten Szava
Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: "Isten embere, a király parancsolja, gyere le!" (Királyok II. könyve 1, 9)
Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: "Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl és pusztítson el ötven (embereddel) együtt." Erre tûz csapott le az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt. (Királyok II. könyve 1, 10)
A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: "Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!" (Királyok II. könyve 1, 11)
Illés azonban így válaszolt: "Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tûz az égbõl, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt." Erre Isten tüze lecsapott az égbõl és elpusztította az ötvennel együtt. (Királyok II. könyve 1, 12)
Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés elõtt és így szólt: "Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben. (Királyok II. könyve 1, 13)
Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia. (Királyok II. könyve 1, 17)
S a víz azóta egészséges mind a mai napig, Elizeus szava szerint. (Királyok II. könyve 2, 22)
Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: "Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz." (Királyok II. könyve 4, 7)
Erre fölment, Isten embere ágyára fektette, rázárta az ajtót és kiment. (Királyok II. könyve 4, 21)
Aztán hívatta férjét és kérte: "Küldj ide nekem egy szolgát és egy nõstényszamarat! Elmegyek Isten emberéhez, s hamarosan vissza is térek." (Királyok II. könyve 4, 22)
Így elment, s megérkezett Isten emberéhez a Kármel hegyére. Amikor Isten embere a távolból megpillantotta, így szólt szolgájához, Gechaszihoz: "De hisz ez a mi sunemi asszonyunk! (Királyok II. könyve 4, 25)
"Igen" - felelte. De mihelyt odaért Isten emberéhez a hegyre, átkarolta lábát. Gechaszi odalépett, hogy ellökje onnan. Az Isten embere azonban azt mondta: "Hagyd csak! Szomorú a lelke, s az Úr elrejtette elõlem, nem tárta fel elõttem." (Királyok II. könyve 4, 27)
