Fondare 2255 Risultati per: Isten Neve
Nagy veszedelmekbõl mentett ki az Isten, ezért szívbõl köszönjük neki, hogy harcolt értünk a király ellen. (Makkabeusok II. könyve 1, 11)
Amikor Jeremiás ezt megtudta, e szavakkal korholta õket: "A helynek ismeretlennek kell maradnia mindaddig, míg Isten újra egybe nem gyûjti népét, és meg nem könyörül rajta. (Makkabeusok II. könyve 2, 7)
Isten megszabadította népét, és odaajándékozta nekik örökségül az országot, a királyságot, a papságot és a szentélyt, (Makkabeusok II. könyve 2, 17)
Már ott állt testõreivel a kincstár elõtt. Ám a lelkeknek és minden hatalomnak az Ura megmutatta erejét, úgyhogy akik merészeltek behatolni, az Isten hatalmától érintve mind elájultak és összeestek rémületükben. (Makkabeusok II. könyve 3, 24)
s aki elõbb még nagyszámú kísérettel és az egész testõrséggel behatolt a kincstárba, azt magatehetetlenül kivitték. Egészen nyilvánvaló módon föl kellett ismerni a dologban Isten hatalmát. (Makkabeusok II. könyve 3, 28)
õk pedig dicsõítették az Urat, aki minden várakozásuk ellenére is megdicsõítette lakóhelyét. A templomot, amelyben elõbb még félelem és rettenet uralkodott, a mindenható Isten megjelenésére öröm és ujjongás töltötte be. (Makkabeusok II. könyve 3, 30)
Ami téged illet, az ég fenyített meg, hirdesd hát mindeneknek az Isten hatalmát." E szavakkal eltûntek. (Makkabeusok II. könyve 3, 34)
Minden adandó alkalommal tanúságot tett a mindenható Isten tetteirõl, amelyeket a saját szemével látott. (Makkabeusok II. könyve 3, 36)
De Isten nem a népet választotta a helyért, hanem a helyet a népért. (Makkabeusok II. könyve 5, 19)
Nem sokkal ezután a király küldött egy öreg athénit, azzal, hogy kényszerítse a zsidókat, pártoljanak el atyáik törvényétõl, és ne éljenek többé Isten törvényéhez igazodó polgárként. (Makkabeusok II. könyve 6, 1)
"Isten, az Úr látja, és minden bizonnyal megkönyörül rajtunk, ahogy Mózes világosan megmondta énekében, amelyben ezekkel a szavakkal buzdít: Szolgáin megkönyörül." (Makkabeusok II. könyve 7, 6)
Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre." (Makkabeusok II. könyve 7, 14)
