Fondare 2255 Risultati per: Isten Neve
Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: "Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!" Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Elõször õk köszöntek neki, az meg fogadta: "Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!" Ezzel betessékelte õket házába, (Tóbiás könyve 7, 1)
Aztán így szólt hozzá: "Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívû ember megvakult." A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott, (Tóbiás könyve 7, 7)
Sírva mondta: "Látlak, fiam, szemem fénye!" Majd így folytatta: "Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké. (Tóbiás könyve 11, 14)
Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: "Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!" Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei - Achikár és Nádáb - is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében. (Tóbiás könyve 11, 17)
Akkor Ráfael félrehívta kettõjüket, és így szólt hozzájuk: "Dicsõítsétek Istent minden élõlény elõtt, és mondjatok neki köszönetet azért, amit veletek tett. Dicsõítsétek és magasztaljátok nevét. Mindenki elõtt hirdessétek az Isten tetteit, mert méltó rá, s ne szûnjetek meg köszönetet mondani neki. (Tóbiás könyve 12, 6)
A király titkait meg kell õrizni. Isten tetteit azonban föl kell fedni és hirdetni kell. Tegyetek jót, és akkor nem árthat nektek a gonosz. (Tóbiás könyve 12, 7)
Megmondom nektek a színtiszta igazságot és nem titkolok el semmit sem elõttetek. Mondtam már nektek, hogy jó elhallgatni a király titkát, Isten tetteit azonban ki kell nyilvánítani. (Tóbiás könyve 12, 11)
Ugyanakkor elküldött Isten, hogy meggyógyítsalak, és a menyedet is, Sárát. (Tóbiás könyve 12, 14)
"Áldott legyen az élõ Isten, mert uralma örökké tart. Mert büntet és kegyelmez, letaszít az alvilág mélységeibe, s felhoz a pusztulás helyérõl - senki sem szabadulhat a kezébõl. (Tóbiás könyve 13, 2)
ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok minden élõlény elõtt. Mert õ a mi Urunk, õ a mi Istenünk, õ a mi Atyánk, Isten örökkön-örökké. (Tóbiás könyve 13, 4)
Jeruzsálem, te szent város! Isten kezed mûve miatt büntet, de újra megkönyörül az igaz fiakon. (Tóbiás könyve 13, 9)
Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messzirõl, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékrõl nemzedékre. (Tóbiás könyve 13, 11)
