Fondare 2903 Risultati per: Isten és Ember

• Így szólnak: "Hogyan tudná az Isten, hogy szerezne róla tudomást a Magasságbeli?" (Zsoltárok könyve 73, 11)

• míg be nem hatoltam az Isten titkába, s meg nem értettem: a végüket kell néznem. (Zsoltárok könyve 73, 17)

• Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten. (Zsoltárok könyve 73, 26)

• Mégis Isten a királyom kezdettõl fogva, a földön szabadulást csak õ szerez. (Zsoltárok könyve 74, 12)

• Áldunk téged, Isten, áldunk téged, dicsérjük neved és hirdetjük csodatetteid! (Zsoltárok könyve 75, 2)

• Ismertté vált Júdában Isten, nagy az õ neve Izraelben. (Zsoltárok könyve 76, 2)

• amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tûrõnek a földön. (Zsoltárok könyve 76, 10)

• "Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? (Zsoltárok könyve 77, 8)

• Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?" (Zsoltárok könyve 77, 10)

• Isten, szent a te utad! Hol van olyan Isten, mint a mi Istenünk, olyan fölséges? (Zsoltárok könyve 77, 14)

• Te vagy az Isten, aki csodát mûvelsz, a pogányok elõtt is feltártad hatalmadat. (Zsoltárok könyve 77, 15)

• Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait. (Zsoltárok könyve 78, 7)