Fondare 6746 Risultati per: Hogy
Végül a tömegbõl elõcitálták Sándort, akit a zsidók elõretuszkoltak. Sándor intett a kezével, hogy meg akarja magyarázni a népnek a dolgot. (Apostolok Cselekedetei 19, 33)
De amikor észrevették, hogy zsidó, lármázni kezdtek, s vagy két óráig egy emberként ordították: "Nagy az efezusiak Artemisze!" (Apostolok Cselekedetei 19, 34)
Végül a jegyzõ csillapította le a tömeget ezekkel a szavakkal: "Efezusi férfiak! Ki az, aki ne tudná, hogy Efezus a nagy Artemisz templomának városa és égbõl alászállt szobrának õre? (Apostolok Cselekedetei 19, 35)
Mert különben annak a veszélynek tesszük ki magunkat, hogy a mai zavargás miatt bevádolnak bennünket, és nincs semmi érvünk, amivel megokolhatnánk ezt a csõdületet." Ezekkel a szavakkal feloszlatta a gyûlést. (Apostolok Cselekedetei 19, 40)
A zavargás megszûntével Pál hívatta a tanítványokat, bátorította õket, aztán búcsút vett tõlük, és elindult, hogy Macedóniába menjen. (Apostolok Cselekedetei 20, 1)
Három hónapot ott töltött, ám a zsidók cselt szõttek ellene, amikor Szíriába akart hajózni, ezért úgy döntött, hogy Macedónián át tér vissza. (Apostolok Cselekedetei 20, 3)
Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze. (Apostolok Cselekedetei 20, 9)
Pál ugyanis azt határozta, hogy elhajózik Efezus mellett, hogy Ázsiában ne veszítsen idõt. Sietett, hogy ha csak lehet, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen. (Apostolok Cselekedetei 20, 16)
Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem elsõ napjától kezdve minden idõmet köztetek töltöttem, (Apostolok Cselekedetei 20, 18)
Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban. (Apostolok Cselekedetei 20, 21)
csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. (Apostolok Cselekedetei 20, 23)
De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdetõ evangéliumról. (Apostolok Cselekedetei 20, 24)
