Fondare 6746 Risultati per: Hogy
Néha megszelídült a tûz, nehogy égesse az istentelenek ellen küldött állatokat, õk maguk azonban világosan lássák, hogy Isten ítélete üldözi õket. (Bölcsesség könyve 16, 18)
Máskor meg szokatlan erõvel lobogott a láng a víz közepén (is), hogy az istentelen föld termékeit megsemmisítse. (Bölcsesség könyve 16, 19)
Hó és jég ellenállt a tûznek és nem olvadt el, hogy megtudják: a tûz, amely a jégesõben is égett és az esõ közepette is lángolt, csak ellenségeik termését tette tönkre, (Bölcsesség könyve 16, 22)
de ugyanaz (a tûz) megfeledkezett saját erejérõl, hogy az igazak táplálékhoz jussanak. (Bölcsesség könyve 16, 23)
A teremtett világ ugyanis, amely neked, a Teremtõnek engedelmeskedik, a bûnösök fenyítésére fokozza erejét, de lecsillapszik, hogy jót tegyen azokkal, akik benned bíznak. (Bölcsesség könyve 16, 24)
hogy megtudják fiaid, akiket szeretsz, hogy nem a sokféle fajtájú gyümölcs táplálja az embert, hanem a te szavad tartja meg azokat, akik benned bíznak. (Bölcsesség könyve 16, 26)
Ebbõl megtudták, hogy napkelte elõtt kell téged áldani, és már virradatkor meg kell elõtted jelenni. (Bölcsesség könyve 16, 28)
Azt hitték ugyanis az elvetemültek, hogy elnyomhatják a szent népet, de aztán a sötétség fogságában és az éjszaka bilincseiben kellett ténferegniük, bezárva házaikba, számkivetve az örök gondviselés színe elõl. (Bölcsesség könyve 17, 2)
Azt hitték, hogy titkos bûneikkel megbújhatnak a feledés sötét leple alatt, de szétszóródtak, iszonyú döbbenet kerítette õket hatalmába, és rémképek ijesztgették õket. (Bölcsesség könyve 17, 3)
Semmiféle tûznek nem volt ereje, hogy világosságot támasszon, és a csillagok lobogó fénye sem tudta ezt az iszonyatos éjjelt megvilágítani. (Bölcsesség könyve 17, 5)
Akik ugyanis fogadkoztak, hogy a beteg lelkekbõl kiûzik a félelmet és az aggodalmat, maguk is nevetséges félelem betegei lettek. (Bölcsesség könyve 17, 8)
Mert akkor is, amikor semmi rémség nem volt, ami ijeszthette volna õket, ha állat szaladt el mellettük, vagy kígyók sziszegtek, megrémültek és ijedelmükben majd hogy meg nem haltak, és még a levegõbe sem igen akartak nézni, holott azt sehogy sem lehet elkerülni. (Bölcsesség könyve 17, 9)
