Fondare 6746 Risultati per: Hogy
Michajehu azonban azt felelte: "Amint igaz, hogy az Úr él: azt fogom mondani, amit az Úr mond nekem." (Királyok I. könyve 22, 14)
A király azonban megkérdezte: "Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?" (Királyok I. könyve 22, 16)
Izrael királya Jehosafáthoz fordult: "Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?" (Királyok I. könyve 22, 18)
S azt mondta az Úr: Ki veszi rá Achábot, hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen? Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta, (Királyok I. könyve 22, 20)
Erre Kenaana fia, Cidkija odalépett, arcul ütötte Michajehut és így szólt: "Hogyan? Elhagyott volna az Úr lelke, hogy tehozzád szóljon?" (Királyok I. könyve 22, 24)
Michajehu azt felelte: "Magad tudod meg azon a napon, amikor majd helységbõl helységbe futsz, hogy elrejtõzz." (Királyok I. könyve 22, 25)
Erre a harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem Izrael királya, és odébb álltak. (Királyok I. könyve 22, 33)
és Jehosafát király épített egy tarsisi hajót, hogy aranyért menjenek Ofirba. De nem értek oda, mert a hajó Ezjon-Geberben hajótörést szenvedett. (Királyok I. könyve 22, 49)
Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: "Indulj, menj eléje Szamaria királya követeinek és kérdezd meg tõlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni? (Királyok II. könyve 1, 3)
Ezt válaszolták: "Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baal-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod." (Királyok II. könyve 1, 6)
s azt mondta neki: "Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baal-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvõhelyedrõl, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz." (Királyok II. könyve 1, 16)
Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból. (Királyok II. könyve 2, 1)
