Fondare 6746 Risultati per: Hogy
Dávid tehát megkérdezte a gibeonitáktól: "Mit tegyek javatokra, mivel engeszteljelek ki benneteket, hogy áldjátok az Úr örökségét?" (Sámuel II. könyve 21, 3)
A gibeoniták így válaszoltak neki: "Nem ezüst vagy arany miatt van bajunk Saullal és házával, s azon sem vagyunk, hogy egyetlen embert is megöljünk Izraelben." Erre Dávid ezt mondta: "Mit akartok hát, mit tegyek meg nektek?" (Sámuel II. könyve 21, 4)
annak az utódai közül szolgáltass ki nekünk hét férfit, hogy Gibeonban az Úr elõtt felnyársalhassuk õket az Úr hegyén." A király azt felelte: "Kiszolgáltatom õket nektek." (Sámuel II. könyve 21, 6)
Aja lánya, Ricpa gyászruhát vett, és azt terítette fekvõhelyül a sziklára az árpa aratásának megkezdésétõl egészen addig, míg az égbõl esõ nem esett rájuk; így akadályozta meg, hogy nappal az égi madarak, éjjel meg a vadállatok rájuk szabaduljanak. (Sámuel II. könyve 21, 10)
Utána Dodo fia, Eleazár következett a három közül, az achochita. Õ volt Dávid mellett Pasz-Dammimban, amikor a filiszteusok ott összegyûltek, hogy megütközzenek, Izrael fiai visszahúzódtak elõlük, (Sámuel II. könyve 23, 9)
õ azonban kitartott, és addig kaszabolta a filiszteusokat, míg a keze görcsöt nem kapott a kard markolatán. Így nagy gyõzelmet adott az Úr azon a napon. Akkor a sereg is visszatért, Eleazárral az élén, de csak azért, hogy zsákmányoljon. (Sámuel II. könyve 23, 10)
Közben azt mondta: "Õrizzen meg tõle az Úr, hogy olyat tegyek. Hiszen ez azoknak az embereknek a vére, akik életüket kockáztatva elmentek oda." Ezért nem akarta meginni. Ilyen tettet vitt végbe a három hõs. (Sámuel II. könyve 23, 17)
A király ezért megparancsolta Joábnak és a sereg vezéreinek: "Járjátok sorra Izrael törzseit Dántól egészen Beersebáig, és vegyétek számba a népet, hogy megtudjam mennyi a nép!" (Sámuel II. könyve 24, 2)
Ám a király parancsa sürgette Joábot, valamint a sereg vezéreit. Így hát Joáb, valamint a sereg vezérei távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét. (Sámuel II. könyve 24, 4)
Gád elment Dávidhoz és tudtára adta. Így szólt: "Jöjjön-e három évig tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három hónapon át menekülj ellenséged elõl, õ meg üldözzön? Vagy legyen három napig pestis országodban? Gondolkozz rajta, s mondd meg, milyen választ vigyek annak, aki küldött!" (Sámuel II. könyve 24, 13)
Amikor azonban az angyal Jeruzsálem felé is kinyújtotta kezét, hogy elpusztítsa, az Úr megbánta ezt a csapást, és megparancsolta az angyalnak, aki lesújtott a népre: "Most aztán elég! Húzd vissza a kezed!" Az Úr angyala éppen a jebuzita Arauna szérûjénél volt. (Sámuel II. könyve 24, 16)
Amikor Arauna odanézett, azt látta, hogy a király közeleg szolgáival. Arauna éppen a búza cséplésével volt ugyanis elfoglalva. Erre Arauna elõlépett, s egészen a földig hajolt a király elõtt. (Sámuel II. könyve 24, 20)
