Fondare 3575 Risultati per: Hal
Így szóltak Sámuelhez: "Imádkozz szolgáidért az Úrhoz, Istenedhez, nehogy mind meghaljunk, amiért bûneinket még azzal a gonoszsággal is megtetéztük, hogy királyt kívántunk magunknak." (Sámuel I. könyve 12, 19)
Amikor Izraelnek azok a fiai, akik Efraim hegyén rejtõzködtek, meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, utánuk eredtek és harcoltak ellenük. (Sámuel I. könyve 14, 22)
Csak Jonatán nem hallotta, hogy atyja milyen esküre kötelezte a népet. Kinyújtotta hát botja végét, amelyet a kezében tartott, és belemártotta a lépesmézbe és a szájához emelte. A szeme nyomban felragyogott. (Sámuel I. könyve 14, 27)
Mert amint igaz, hogy az Úr él, még ha a fiam, Jonatán bizonyul is vétkesnek, meg kell halnia." De senki sem adott neki feleletet az egész népbõl. (Sámuel I. könyve 14, 39)
Most Saul így szólt Jonatánhoz: "Valld meg, mit tettél!" Jonatán megvallotta, s azt mondta: "Csak épp megkóstoltam a mézet a botom hegyével, amely a kezemben volt. Itt vagyok, halálra készen!" (Sámuel I. könyve 14, 43)
Saul így válaszolt: "Isten ezt meg azt tegye velem, igen, Jonatán, meg kell halnod!" (Sámuel I. könyve 14, 44)
De a sereg így szólt Saulhoz: "Jonatán haljon meg, aki ezt a nagy gyõzelmet kivívta Izraelben? Nem, azt nem lehet. Amint igaz, hogy az Úr él: egyetlen haja szála sem hullhat a földre! Hisz Istennel vívta ki ezen a napon a gyõzelmet!" Így a nép fölmentette Jonatánt, s nem kellett meghalnia. (Sámuel I. könyve 14, 45)
Saulnak Jonatán, Isjo és Malkisua volt a fia. Az idõsebbik lányát Merabnak hívták, a fiatalabbat Michalnak. (Sámuel I. könyve 14, 49)
Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára! (Sámuel I. könyve 15, 1)
Sámuel azt mondta: "Miféle bégetés az, ami a fülembe hatol és miféle marhabõgés az, amit hallok?" (Sámuel I. könyve 15, 14)
Ezután Sámuel megparancsolta: "Vezessétek elém Agagot, Amalek királyát!" Agag ellenkezve állt eléje, s azt mondta: "Bizony, a halál keserû!" (Sámuel I. könyve 15, 32)
Sámuel halála napjáig nem látta viszont Sault. De Sámuel szánta Sault, amiért az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette. (Sámuel I. könyve 15, 35)
