Fondare 3575 Risultati per: Hal
Minden lakott helyeteken elpusztítják a városokat, lerombolják a magaslatokat, úgyhogy oltáraitok romhalmazzá válnak és elpusztulnak, bálványaitok darabokra törnek és megsemmisülnek, oszlopaitok ledõlnek és mûveitek semmivé válnak. (Ezekiel könyve 6, 6)
Aki távol van, pestisben vész el, aki közel van, azzal a kard végez, aki pedig megmarad és ostrom alá veszik, az éhen hal, mert kitöltöm rajtuk haragomat. (Ezekiel könyve 6, 12)
Majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor holttestük ott hever a bálványok között, oltáraik körül, minden kiemelkedõ halmon, minden hegy tetején, minden zöldellõ fa és minden lombos terebint alatt, mindenütt, ahol kellemes illatú áldozatot mutattak be bálványaiknak. (Ezekiel könyve 6, 13)
Akik megmenekülnek, elfutnak, s mint a völgyek galambjai, a hegyek felé tartanak, de én mind halálba küldöm a bûne miatt. (Ezekiel könyve 7, 16)
Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg õket." (Ezekiel könyve 8, 18)
Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: "Gyertek elõ, város ostorai! Mindegyitek tartsa kezében öldöklõ szerszámait!" (Ezekiel könyve 9, 1)
A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: "Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! (Ezekiel könyve 9, 5)
És így szólt hozzájuk: "Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!" Azok elindultak, bejárták a várost és pusztítottak. (Ezekiel könyve 9, 7)
A kerubok szárnyainak csattogása a külsõ udvarig hallatszott, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél. (Ezekiel könyve 10, 5)
Amikor mentek, négy irányban haladtak, s nem fordultak meg menet közben, hanem abban az irányban mentek, amerre a fej irányította õket, és nem fordultak meg menet közben. (Ezekiel könyve 10, 11)
Hallottam, hogy a kerekeknek ezt a nevet adták: "galgal". (Ezekiel könyve 10, 13)
Amikor a kerubok járkáltak, a kerekek haladtak mellettük, amikor a kerubok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földrõl, a kerekek ottmaradtak mellettük. (Ezekiel könyve 10, 16)
