Fondare 3575 Risultati per: Hal
De õ inkább a dicsõ halált választotta, semmint a szégyenletes életet. (Makkabeusok II. könyve 6, 19)
Ha így tesz, elkerüli a halált, és a régi barátságra való tekintettel elnézõk lesznek irányában. (Makkabeusok II. könyve 6, 22)
S ha most kikerülném is az emberek büntetését, nem tudnék sem élve, sem halva megszabadulni a Mindenható kezétõl. (Makkabeusok II. könyve 6, 26)
Ugyanakkor szép példát mutatok az ifjúságnak arra, hogyan kell a tiszteletet érdemlõ, szent törvényekért bátran és hõsiesen szép halált halni." (Makkabeusok II. könyve 6, 28)
Amikor az ütések súlya alatt már-már halálán volt, felsóhajtott: "Szent tudása birtokában az Úr tudja, hogy az ütlegelés miatt kegyetlen kínokat szenved a testem, bár megmenekülhettem volna a haláltól. De lélekben szívesen elviselem, tõle való félelembõl." (Makkabeusok II. könyve 6, 30)
Így halt meg, és halálával a nagylelkûség példáját és az igazi erény emlékét hagyta hátra, nemcsak az ifjúságnak, hanem a nép többségének is. (Makkabeusok II. könyve 6, 31)
Az egyikük, aki a többiek nevében is beszélt, ezt mondta: "Mit akarsz tõlünk kérdezni vagy megtudni? Mert készen vagyunk rá, hogy inkább meghaljunk, semmint atyáink törvényeit áthágjuk." (Makkabeusok II. könyve 7, 2)
Amikor már egészen megcsonkították, megparancsolta, hogy még elevenen tegyék fel a tûzre, és süssék meg a serpenyõben. Míg a serpenyõbõl egyre áradt a füst, kölcsönösen biztatták egymást az anyjukkal, hogy hõsiesen haljanak meg. Így beszéltek: (Makkabeusok II. könyve 7, 5)
Amikor az elsõ ilyen módon meghalt, a másodikat vezették oda, hogy megkínozzák. Hajastul letépték a fejérõl a bõrt, aztán megkérdezték tõle: "Hajlandó vagy enni, még mielõtt ízenként szétszednénk a tested?" (Makkabeusok II. könyve 7, 7)
Amikor már a végét járta, felkiáltott: "Te gonosztevõ! Földi életünket elveheted, de a Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az õ törvényeiért halunk meg." (Makkabeusok II. könyve 7, 9)
Miután meghalt, ugyanilyen kínzásoknak vetették alá a negyediket is. (Makkabeusok II. könyve 7, 13)
Amikor már-már halálán volt, így szólt: "Vigasztaló nekünk emberkéz által veszni el, ha belekapaszkodhatunk abba az Isten adta reménységbe, hogy föltámaszt minket. Ám a te számodra nincs feltámadás az életre." (Makkabeusok II. könyve 7, 14)
