Fondare 5961 Risultati per: Fel
Elém tették az ételt, különféle fogásokat hoztak. Azt mondtam Tóbiásnak, a fiamnak: "Eredj, gyermekem, aztán ha nélkülözõre akadsz a testvérek körében, akiket ide hurcoltak Ninivébe, hozd ide, s ha derék ember, neki is jut az ételbõl. Megvárlak fiam, amíg visszatérsz!" (Tóbiás könyve 2, 2)
Tóbiás el is ment, hogy testvéreink közt egy szegényt keressen, de visszajött, s így szólt: "Apám!" "Na mi van, fiam?" - feleltem neki. "Apám - folytatta -, valakit megöltek a mieink közül, megfojtották, aztán odadobták a piactérre, még most is ott fekszik." (Tóbiás könyve 2, 3)
A szomszédok kicsúfoltak és azt mondták: "Na, ez már megint nem fél? [Nem szabad elfelejteni, hogy ilyenek miatt díjat tûztek ki a fejemre.] A múltkor el kellett menekülnie, és lám, most már megint temeti a halottakat!" (Tóbiás könyve 2, 8)
Akkor a feleségem kétkezi munkába fogott: gyapjút font, vásznat szõtt, (Tóbiás könyve 2, 11)
Amikor a közelembe ért, elkezdett mekegni. Szóltam a feleségemnek, és megkérdeztem tõle: "Honnan van a gida? Talán csak nem lopott jószág? Add vissza a gazdájának! Lopott jószágot nem szabad megenni." (Tóbiás könyve 2, 13)
Azt felelte: "Ráadásul kaptam, a munkámért járó pénzen kívül." De nem hittem el neki, és ráparancsoltam, hogy vigye vissza a gazdájának. [Egészen kipirultam a méregtõl.] De õ sem maradt adós a felelettel: "Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni és meglátszik, mennyit értek!" (Tóbiás könyve 2, 14)
Sárát ugyanis már hét férfihez is feleségül adták, de Azmodeus, a gonosz szellem mindegyiket megölte, mielõtt még mint jó házastársak, összekerültek volna. Azt mondta neki a cselédlány: "Te ölöd meg a férjeidet: már hét urad is volt, de egyikkel sem volt szerencséd. (Tóbiás könyve 3, 8)
Amikor Sára ezt meghallotta, nagyon elkeseredett, sírva fakadt, s bement az apja szobájába, hogy felakassza magát. De aztán meggondolta a dolgot: "Szégyent hozzak apámra? Azt mondják majd neki: Mennyire szeretted azt az egy szem lányodat, s keserûségében az is felakasztotta magát! Nem szomorítom meg apámat, nem viszem sírba. Nem akasztom fel magam, inkább majd az Urat kérem, hogy vegye el az életemet, s ne kelljen több csúfolódást hallanom." (Tóbiás könyve 3, 10)
Sem a magam nevére, sem az apáméra nem hoztam szégyent itt, a fogság földjén. Egyetlen lánya vagyok apámnak. Nem marad neki másik gyereke, aki örökölhetne utána, sem közeli rokona. S nincs olyan sem a rokonságban, aki miatt életben kellene maradnom, hogy a felesége legyek. Hetet már elvesztettem, mi értelme van hát az életemnek? De ha mégsem akarod elvenni az életemet, tekints rám és szánj meg: ne kelljen több gyalázatot elviselnem." (Tóbiás könyve 3, 15)
Ne felejtsd el fiam, hogy mennyi mindent állt ki érted, amíg méhében hordott. Ha meghal, temesd mellém, ugyanabba a sírboltba. (Tóbiás könyve 4, 4)
Amennyi vagyonod lesz, aszerint segíts másokon: ha sok lesz, adj többet, ha kevés lesz, adj kevesebbet, de ne feledkezzél meg a jótékonykodásról. (Tóbiás könyve 4, 8)
Óvakodj, fiam, mindenfajta kicsapongástól. Feleséget õseid nemzetségébõl végy magadnak. Ne végy el idegen asszonyt, aki nem tartozik atyád törzséhez, mert mi a próféták nemzetsége vagyunk. Noé, Ábrahám, Izsák és Jákob az õsatyánk. Emlékezz csak arra, fiam, hogy õk mind a rokonságunkból vettek feleséget, és áldottak voltak gyermekeikben. Utódaiké lesz - örökségképpen - az ország. (Tóbiás könyve 4, 12)
