Fondare 9011 Risultati per: Fe
De addig-addig unszolták, míg azt mondta: "Küldjétek hát el (õket)!" Elküldtek tehát ötven férfit. Ezek három napig keresték, de nem találták. (Királyok II. könyve 2, 17)
"Hozzatok ide nekem egy új csöbröt és tegyetek bele sót" - felelte. Vittek neki. (Királyok II. könyve 2, 20)
Onnan fölment Bételbe. Amint fölfelé haladt az úton, fiúk jöttek a városból. Kicsúfolták, így kiabáltak: "Gyere fel, kopasz! Gyere fel, kopasz!" (Királyok II. könyve 2, 23)
Moáb királyának, Mesának nyájai voltak, és százezer juhot szolgáltatott be adó fejében Izrael királyának, meg százezer kosról való gyapjat. (Királyok II. könyve 3, 4)
S még azt is megkérdezte: "Melyik úton vonuljunk fel ellene?" "Az Edom pusztáján vivõ úton" - felelte. (Királyok II. könyve 3, 8)
Akkor Izrael királya felkiáltott: "Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja õket!" (Királyok II. könyve 3, 10)
Jehosafát azonban így szólt: "Nincs itt az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk általa az Urat?" Izrael királyának egyik embere azt válaszolta: "Itt van Elizeus, Safát fia, aki vizet öntött Illés kezére." (Királyok II. könyve 3, 11)
Elizeus azonban azt mondta Izrael királyának: "Mi dolgom veled? Menj apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz!" De Izrael királya azt felelte: "Nem úgy! Azért hívta ide az Úr ezt a három királyt, hogy Moáb kezére adja õket?" (Királyok II. könyve 3, 13)
S valóban, másnap abban az idõben, amikor az ételáldozatot szokás bemutatni, lám, víz közelgett Edom felõl, és az egész vidéket elárasztotta a víz. (Királyok II. könyve 3, 20)
Amikor egész Moáb megtudta, hogy a királyok kivonultak, hogy harcba szálljanak velük, mind kiparancsolták, akik csak fegyverforgatásra alkalmasak voltak, s megszállták a határokat. (Királyok II. könyve 3, 21)
Kora reggel azonban, amikor a nap felragyogott a víz fölött, odaát a vizet olyan pirosnak látták a moábiták, mint a vér. (Királyok II. könyve 3, 22)
Amikor Moáb királya látta, hogy nem tud nekik ellenállni, magához vett hétszáz karddal fölfegyverzett embert, hogy Arám királyához utat vágjon magának. (Királyok II. könyve 3, 26)
