Fondare 3102 Risultati per: Eve
Ábrahám így nevezte a helyet: "az Úr gondoskodik", ezért mondják mind a mai napig: "a hegyen, ahol az Úr gondoskodik". (Teremtés könyve 22, 14)
"Én csak vendég és jövevény vagyok nálatok. Ezért adjatok nekem egy sírhelyet, hogy házam halottait eltemethessem." (Teremtés könyve 23, 4)
Ábrahám elfogadta Efron ajánlatát és Ábrahám lemérte az árat Efronnak, amit az a hetiták jelenlétében megnevezett: négyszáz ezüst sékel, ahogy az a kereskedõk körében járja. (Teremtés könyve 23, 16)
Azután a szolga kiválasztott tíz tevét ura tevéi közül, és különféle drágaságaiból is vett magához. Elindult, és elment Aram Naharajimba, Nachor városába. (Teremtés könyve 24, 10)
A tevéket letelepítette egy kútnál a városon kívül. Estefelé volt, az az idõ, amikor az asszonyok kijönnek vízért. (Teremtés könyve 24, 11)
Ha az a lány, akinek szólok: Nyújtsd a korsódat, hadd igyam, azt feleli: Igyál, tevéidet is megitatom, akkor kiválasztottad azt szolgád, Izsák számára. Errõl fogom megismerni, hogy jóságosnak mutatkoztál uram iránt. (Teremtés könyve 24, 14)
Megvárta, amíg eleget ivott, majd így szólt: "Merítek tevéidnek is, míg teleisszák magukat." (Teremtés könyve 24, 19)
Gyorsan kiöntötte a vizet a vályúba, s a kúthoz futott, hogy merítsen. Így merített minden tevéjének. (Teremtés könyve 24, 20)
Mikor a tevék már eleget ittak, a férfi elõvett egy fél sékel súlyú aranykarikát, s az orrába tette, majd két csatot tett a karjára, amelyek tíz aranysékelnyit nyomtak. (Teremtés könyve 24, 22)
Amikor ugyanis látta az orrkarikát és nõvére karján a csatokat, s hallotta nõvérének, Rebekkának szavait: "Így beszélt hozzám az az ember...", elindult az emberhez, aki még a tevék mellett állt a kútnál, (Teremtés könyve 24, 30)
s ezt mondta neki: "Gyere Isten kedveltje! Miért állsz kint? Már rendbe tettem a házat és tevéidnek is csináltam helyet." (Teremtés könyve 24, 31)
Az ember tehát bement a házba, õ pedig lenyergelte a tevéket, szalmát és takarmányt adott a tevéknek, s vizet hozott, hogy õ, és a vele jött férfiak megmoshassák a lábukat. (Teremtés könyve 24, 32)
