Fondare 377 Risultati per: Első Templom
Az Úr kezébe adta Jojákimot, Júda királyát és a templom edényeinek egy részét. Sineár földjére vitte õket, s az edényeket istenének templomában helyezte el. (Dániel könyve 1, 2)
Dániel ott is maradt Cirusz király elsõ esztendejéig. (Dániel könyve 1, 21)
Most nincs fejedelmünk, sem prófétánk, sem vezérünk, nincs sem égõ-, sem véres, sem étel-, sem illatáldozat, de még hely sem, ahová letegyük elsõ termésünket, (Dániel könyve 3, 38)
Az elsõ olyan volt, mint az oroszlán, de sasszárnyai voltak. Láttam, amint kitépték a szárnyait, de aztán fölemelték a földrõl, s mintha ember lett volna, két lábára állították, sõt emberi szívet is kapott. (Dániel könyve 7, 4)
a kecskebak pedig Javan királya. A nagy szarv, amel a szeme közt van: az elsõ király. (Dániel könyve 8, 21)
Elsõ éve volt annak, hogy Achasvéros fia, a médek nemzetségébõl való Dárius a kaldeusok birodalma fölött uralkodott. (Dániel könyve 9, 1)
Uralkodásának elsõ esztendejében, én, Dániel, megértettem a szent könyvekbõl, hogy annyi évnek kell elmúlnia, amennyit az Úr Jeremiás próféta által elõre megmondott, vagyis hogy Jeruzsálem pusztulása hetven évig tart. (Dániel könyve 9, 2)
Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres- és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra." (Dániel könyve 9, 27)
Az elsõ hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. (Dániel könyve 10, 4)
Ekkor így szólt hozzám: "Ne félj, Dániel! Mert az elsõ naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe elõtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. (Dániel könyve 10, 12)
Bizonyos idõ elteltével ismét dél ellen vonul, de másodszor nem úgy történik, mint elsõ ízben. (Dániel könyve 11, 29)
Mint szõlõfürtöt a pusztában, olyannak találtam Izraelt, atyáitokat meg olyannak láttam, mint az elsõ füge a fán; de õk Baal-Peorba érkezve gyalázatra adták magukat; utálatra méltók lettek, mint az, amit szerettek. (Ozeás könyve 9, 10)
