Fondare 1788 Risultati per: David Király
Ezért Dávid nem akarta, hogy hozzá, Dávid városába vigyék az Úr ládáját, hanem a Gátból való Obed-Edom házába vitette. (Sámuel II. könyve 6, 10)
Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: "Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért", akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját. (Sámuel II. könyve 6, 12)
S táncolt is Dávid - teljes erejébõl - az Úr elõtt, közben egy vászon efod övezte. (Sámuel II. könyve 6, 14)
Így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját. (Sámuel II. könyve 6, 15)
Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr elõtt, szívében megvetette. (Sámuel II. könyve 6, 16)
Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égõáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr elõtt, (Sámuel II. könyve 6, 17)
Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal, Dávid elé lépett, s azt mondta: "Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkõzött, ahogy csak a csõcselékbõl szokott valaki levetkõzni!" (Sámuel II. könyve 6, 20)
Dávid így válaszolt Michalnak: "Az Úr elõtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr elõtt igenis táncolok. (Sámuel II. könyve 6, 21)
Amikor már a házában lakott a király, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétõl, (Sámuel II. könyve 7, 1)
a király így szólt Nátán prófétához: "Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik." (Sámuel II. könyve 7, 2)
Erre Dávid bement, leborult az Úr elõtt, és így szólt: "Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél? (Sámuel II. könyve 7, 18)
Mit szólhat Dávid, amikor magad szemelted ki szolgádat, ó Uram, Istenem. (Sámuel II. könyve 7, 20)