Fondare 824 Risultati per: Dávid szíve
"A filiszteus Góljátnak a kardja - felelte a pap -, akit a Terebint-völgyben legyõztél, még itt van. Be van kötve egy kendõbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd el magadnak, más nincs ott." "Olyan nincs is több - mondta Dávid -, add hát ide nekem!" (Sámuel I. könyve 21, 10)
Dávid útra kelt, elmenekült azon a napon Saul elõl, és Gát királyához, Achishoz ment. (Sámuel I. könyve 21, 11)
Szolgái így szóltak Achishoz: "De hiszen ez Dávid, az ország királya! Az õ dicsõségét zengték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit." (Sámuel I. könyve 21, 12)
Dávid elgondolkodott ezeken a szavakon, és félelem fogta el Achistól, Gát királyától. (Sámuel I. könyve 21, 13)
Dávid tovább ment, és Adullam barlangjába menekült. Ennek hírét vették testvérei és egész családja; lementek és csatlakoztak hozzá. (Sámuel I. könyve 22, 1)
Onnan Dávid Moáb (földjére) ment, Micpába. Így szólt Moáb királyához: "Engedd meg, hogy atyám és anyám itt maradjanak nálad, amíg meg nem tudom, mi a terve velem Istennek." (Sámuel I. könyve 22, 3)
S otthagyta õket Moáb királyánál, úgyhogy ott maradtak mindaddig, amíg Dávid rejtekhelyen volt. (Sámuel I. könyve 22, 4)
Gád próféta azonban így szólt Dávidhoz: "Ne maradj a rejtekhelyeden, hanem menj és költözz Júda vidékére." Dávid tehát elindult és Heret erdeibe ment. (Sámuel I. könyve 22, 5)
Dávid azt mondta neki: "Tudtam én azt már akkor, hogy az edomita Doeg elárul Saulnak, hiszen ott volt. Így most én vagyok a felelõs atyádfiai életéért. (Sámuel I. könyve 22, 22)
Dávid megkérdezte az Urat: "Kivonuljak ellenük és megverjem a filiszteusokat?" Az Úr ezt válaszolta Dávidnak: "Vonulj ki, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd fel Keilát!" (Sámuel I. könyve 23, 2)
Dávid újra megkérdezte az Urat, s az Úr ezt a választ adta neki: "Indulj, és menj le Keilába, mert a kezedbe adom a filiszteusokat!" (Sámuel I. könyve 23, 4)
Dávid tehát Keilába vonult embereivel és harcba bocsátkozott a filiszteusokkal. Zsákmányul ejtette jószágukat, és súlyos vereséget mért rájuk. Így Dávid fölszabadította Keila lakóit. (Sámuel I. könyve 23, 5)