Fondare 441 Risultati per: Benneteket
most nektek is megszerezte a kiengesztelõdést halandó testében a halál árán, hogy szentté, szeplõtlenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe elõtt. (Kolosszeieknek írt levél 1, 22)
Ezt azért mondom, hogy senki tetszetõs szavakkal meg ne tévesszen benneteket. (Kolosszeieknek írt levél 2, 4)
Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson. (Kolosszeieknek írt levél 2, 8)
Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, fõleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, (Kolosszeieknek írt levél 2, 18)
Épp azért küldöm el hozzátok, hogy megtudjátok, mi van velem, és hogy megvigasztaljon benneteket. (Kolosszeieknek írt levél 4, 8)
Ha megérkezik oda, fogadjátok szívesen! Köszönt benneteket még Jézus is, másik nevén Jusztusz. A zsidók közül csak õk dolgoznak együtt velem Isten országának hirdetésében; igazi vigasztalásomra szolgáltak. (Kolosszeieknek írt levél 4, 11)
Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos és Démász. (Kolosszeieknek írt levél 4, 14)
Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket! (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 8)
intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsõséges országába. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 12)
Testvérek, mi egy idõre elszakadtunk tõletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sõt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket. (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 2, 17)
s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerõsítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 2)
Így is történt, amint tudjátok. Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekrõl: Vajon a kísértõ nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba? (Tesszalonikaiaknak írt I. levél 3, 5)
