Mosaico decorativo

Fondare 4357 Risultati per: Ana

  • Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak. (Kivonulás könyve 16, 31)

  • Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek. (Kivonulás könyve 16, 35)

  • Az omer egy efának a tized része. (Kivonulás könyve 16, 36)

  • A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: "Köztünk van-e az Úr vagy nincs?" (Kivonulás könyve 17, 7)

  • Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg õket az Úr. (Kivonulás könyve 18, 8)

  • Azután Jetró, Mózes apósa égõáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten elõtt lakomát tartsanak. (Kivonulás könyve 18, 12)

  • Mózes így válaszolt apósának: "Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit. (Kivonulás könyve 18, 15)

  • Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten elõtt, és ügyeiket vidd Isten elé. (Kivonulás könyve 18, 19)

  • Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki. (Kivonulás könyve 18, 24)

  • hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el. (Kivonulás könyve 18, 26)

  • Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. (Kivonulás könyve 19, 1)

  • Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. (Kivonulás könyve 19, 17)


“Quando ofendemos a justiça de Deus, apelamos à Sua misericórdia. Mas se ofendemos a Sua misericórdia, a quem podemos apelar? Ofender o Pai que nos ama e insultar quem nos auxilia é um pecado pelo qual seremos severamente julgados.” São Padre Pio de Pietrelcina