Fondare 1057 Risultati per: Amelyet Istennek
"Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul." (Józsue könyve 1, 11)
Asszonyaitok, gyermekeitek és jószágotok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes a Jordánon túl adott nektek. Ti ellenben, fegyverforgatásra képes férfiak, mindnyájan vonuljatok tovább testvéreitek élén, és legyetek segítségükre, (Józsue könyve 1, 14)
míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s õk is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az õ Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé." (Józsue könyve 1, 15)
Azt a tizenkét követ, amelyet a Jordánból kiemeltek, Józsue Gilgalban állította fel. (Józsue könyve 4, 20)
[Így történt, aszerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek.] A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr elõtt haladt és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az elõhad a papok elõtt menetelt, (Józsue könyve 6, 8)
Izrael vétkezett, megszegte szövetségemet, amelyet rábíztam. Igen, vettek abból, ami átok alatt volt. Igen, ellopták, eltitkolták és holmijaik közé tették. (Józsue könyve 7, 11)
Azért holnap reggel álljatok fel a törzsek rendjében, és az a törzs, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ nemzetségenként. Aztán az a nemzetség, amelyet az Úr a sorsvetéssel megjelöl, lépjen elõ rokonságonként. Majd a rokonság, amelyet az Úr sorsolással megjelöl, lépjen elõ családonként. Majd az a család, amelyet az Úr a sorsolással megjelöl, lépjen elõ, egyik ember a másik után. (Józsue könyve 7, 14)
Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebbõl a városból, aszerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. (Józsue könyve 8, 27)
Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt. (Józsue könyve 8, 32)
Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége elõtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élõ idegeneket. (Józsue könyve 8, 35)
Azon a napon a közösség szolgálatába állította õket mint favágókat és vízhordókat, s mind a mai napig az Úr oltára szolgálatára rendelte õket azon a helyen, amelyet majd kiválaszt. (Józsue könyve 9, 27)
Azon a napon Mózes ezt az esküt tette: "Tudd meg, a föld, amelyet lábad bejárt, a tied lesz örökségképpen, a tied és utódaidé örökre, mert teljesítetted az Úr, az én Istenem akaratát." (Józsue könyve 14, 9)
