Fondare 1552 Risultati per: Akkor
Akkor Acháb fia, Achaszja azt mondta Jehosafátnak: "Embereim elmennek a te embereiddel." De Jehosafát nem akarta. (Királyok I. könyve 22, 50)
Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: "Isten embere, a király parancsolja, gyere le!" (Királyok II. könyve 1, 9)
Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: "Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielõtt elválok tõled!" Elizeus így felelt: "Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedbõl!" (Királyok II. könyve 2, 9)
Azt mondta neki: "Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg." (Királyok II. könyve 2, 10)
Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: "Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!" S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette. (Királyok II. könyve 2, 12)
Akkor kiment a forráshoz, beleszórta a sót, és így szólt: "Ezt mondja az Úr: Egészségessé teszem ezt a vizet, ezentúl ne fakadjon belõle sem halál, sem koraszülés!" (Királyok II. könyve 2, 21)
Akkor Izrael királya felkiáltott: "Jaj, az Úr kihívta ide ezt a három királyt, hogy a moábiták kezére adja õket!" (Királyok II. könyve 3, 10)
De nem volt rá képes. Erre fogta elsõszülöttét, akinek királynak kellett volna lennie helyette, és a falon bemutatta égõáldozatul. De akkor iszonyú harag töltötte el Izraelt, úgyhogy elvonult, s visszatért földjére. (Királyok II. könyve 3, 27)
Akkor így szólt hozzá: "Egy esztendõ elteltével ilyen idõ tájt fiút dajkálsz." Azt felelte: "Nem uram, ne ámítsd szolgálódat!" (Királyok II. könyve 4, 16)
Akkor (az asszony) így szólt: "Hát kértem én fiút uramtól? Nem azt mondtam inkább: Ne ébressz bennem csalóka reményeket?" (Királyok II. könyve 4, 28)
Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét. (Királyok II. könyve 4, 35)
Akkor azt mondta neki: "Vedd a fiadat!" Az eléje lépett, a lábához borult, s földig hajolt elõtte. Aztán vette a fiát és kiment. (Királyok II. könyve 4, 37)
