Fondare 5395 Risultati per: Aki
Izrael fiai közül az egyik így szólt: "Láttátok azt az embert, aki ott elõlépett? Azért jött, hogy Izraelt kihívja párviadalra. Aki legyõzi, azt a király elhalmozza gazdagsággal, hozzáadja a lányát, atyja házát meg fölmenti az adó alól Izraelben." (Sámuel I. könyve 17, 25)
Erre Dávid megkérdezte a közelében álló emberektõl: "Mi lesz a jutalma annak, aki legyõzi ezt a filiszteust, és lemossa Izraelrõl a gyalázatot? Hát ki ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy ki merészeli hívni az élõ Isten csatasorait párviadalra?" (Sámuel I. könyve 17, 26)
Az emberek úgy válaszoltak, mint elõbb: "Ez lesz a jutalma annak az embernek, aki legyõzi." (Sámuel I. könyve 17, 27)
Akik hallották, mit mondott Dávid, jelentették Saulnak, és õ magához hívatta. (Sámuel I. könyve 17, 31)
Aztán így folytatta Dávid: "Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, ennek a filiszteusnak a kezétõl is megment." Erre Saul ezt mondta Dávidnak: "Menj hát és legyen veled az Úr!" (Sámuel I. könyve 17, 37)
Dávid ezt felelte a filiszteusnak: "Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyõzlek és fejedet veszem. (Sámuel I. könyve 17, 45)
Izrael és Júda férfiai azonban a nyomukba eredtek, és csatakiáltást hallatva egészen Gátig és Ekron kapuiig üldözték õket, úgyhogy a filiszteusok holttestei Saarajimtól egészen Gátig és Ekronig ellepték az utat. (Sámuel I. könyve 17, 52)
Amikor a szolga odaért, ahol a nyíl volt, amelyet Jonatán kilõtt, Jonatán odakiáltotta neki: "Nem rajtad túl van a nyíl?" (Sámuel I. könyve 20, 37)
"A filiszteus Góljátnak a kardja - felelte a pap -, akit a Terebint-völgyben legyõztél, még itt van. Be van kötve egy kendõbe, és ott van az efod mögött. Ha akarod, hát csak vedd el magadnak, más nincs ott." "Olyan nincs is több - mondta Dávid -, add hát ide nekem!" (Sámuel I. könyve 21, 10)
S azok is mind köré gyûltek, akik szorongatott helyzetben voltak, akik el voltak adósodva vagy akik elégedetlenkedtek; és õ a vezérük lett. Mintegy négyszáz ember tartott vele. (Sámuel I. könyve 22, 2)
Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegõdtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -, (Sámuel I. könyve 22, 6)
akkor Saul így szólt tisztjeihez, akik körülötte álltak: "Figyeljetek ide, Benjamin fiai! Tán nektek adja Izáj fia a szántóföldeket meg a szõlõket, és megtesz benneteket ezer ember parancsnokává és száz ember parancsnokává, (Sámuel I. könyve 22, 7)
