Fondare 1051 Risultati per: A Szent Föld
El is ment, és szedte a kalászt az aratók után a szántóföldön. Úgy esett, hogy épp Boászé volt az a darab föld, Elimelech nemzetségébõl. (Rut könyve 2, 3)
Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk. (Sámuel I. könyve 2, 2)
Fölsegíti a porból a gyöngét és kivezeti a szennybõl a szegényt. A fejedelmek mellett ad nekik helyet, díszhelyet jelöl ki nekik. Az Úr tulajdona a föld minden pillére, õ helyezte rájuk a világot. (Sámuel I. könyve 2, 8)
Aki ellene lázad, azt az Úr eltiporja, a Mindenható megremegteti az eget. Az Úr ítéletet tart a föld határai fölött, hatalmat ad királyának, s fölemeli fölkentje fejét." (Sámuel I. könyve 2, 10)
Amikor az Úr ládája a táborba ért, egész Izrael örömujjongásban tört ki, úgyhogy beleremegett a föld. (Sámuel I. könyve 4, 5)
Ám amikor a következõ nap korán fölkeltek, lám, Dágon újra ott feküdt arccal a föld felé fordulva az Úr ládája elõtt. Dágon feje és két keze ott volt levágva a küszöbön, csak a törzse maradt meg Dágonnak. (Sámuel I. könyve 5, 4)
Bet-Semes lakói föltették a kérdést: "Ki méltó rá, hogy az Úrnak, a szent Istennek színe elõtt álljon? Kihez menjen tovább tõlünk?" (Sámuel I. könyve 6, 20)
Amikor Izrael fiai látták, hogy szorult helyzetbe kerültek, s a népet nagyon szorongatják, a nép barlangokba, üregekbe, sziklahasadékokba s a föld alá, ciszternákba rejtõzött. (Sámuel I. könyve 13, 6)
Erre nagy félelem kerítette hatalmába a tábort a nyílt mezõn; az elõõrsöt is, a portyázó csapatot is rettegés fogta el. Még a föld is megindult, úgyhogy nagyon megijedtek az Istentõl. (Sámuel I. könyve 14, 15)
Volt ott a föld felszínén egy mézzel tele lép. (Sámuel I. könyve 14, 25)
Amikor Saul megtudta, hogy rátaláltak Dávidra és azokra az emberekre, akik hozzászegõdtek - Saul épp Gibeában volt, és a szent hely tamariszkusza alatt ült, a kezében lándzsát tartva, tisztjei körében -, (Sámuel I. könyve 22, 6)
Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem elõtted. Nagy nevet szerzek neked, olyat, mint a föld nagyjaié. (Sámuel II. könyve 7, 9)
