Fondare 15 Risultati per: áldozott

  • Itt Balak tulkokat és juhokat áldozott fel, s (egy részüket) átengedte Bileámnak és az õt kísérõ vezéreknek. (Számok könyve 22, 40)

  • Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal õ is a magaslatokon áldozott és tömjénezett. (Királyok I. könyve 3, 3)

  • Salamon király pedig és vele egész Izrael annyi juhot és marhát áldozott a láda elõtt, hogy sem megszámolni, sem fölbecsülni nem tudták. (Királyok I. könyve 8, 5)

  • A közösség áldozataként Salamon huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Ezzel szentelték föl az Úr templomát, a király és Izrael fiai mindannyian. (Királyok I. könyve 8, 63)

  • De a magaslati helyeket nem rombolták le. A nép továbbra is áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken. (Királyok I. könyve 22, 44)

  • De a magaslati helyeket nem rombolta le, a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. (Királyok II. könyve 12, 4)

  • Csak a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. (Királyok II. könyve 14, 4)

  • De a magaslati helyeket nem rombolták le, s még mindig áldozott és tömjénezett a nép a magaslatokon. (Királyok II. könyve 15, 4)

  • De a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon. Õ építette a felsõ kaput az Úr templomához. (Királyok II. könyve 15, 35)

  • Áldozott és tömjénezett a magaslati helyeken, a dombokon és minden zöldellõ fa alatt. (Királyok II. könyve 16, 4)

  • Ám a nép még mindig a magaslatokon áldozott, de csak az Úrnak, az õ Istenének. (Krónikák II. könyve 33, 17)

  • Azt tette, ami gonosz az Úr szemében, ahogy atyja, Manassze is tette. Mindazoknak a bálványoknak, amelyeket Manassze készíttetett, Ámon is áldozott, és nekik szolgált. (Krónikák II. könyve 33, 22)


“Onde não há obediência, não há virtude. Onde não há virtude, não há bem, não há amor; e onde não há amor, não há Deus; e sem Deus não se chega ao Paraíso. Tudo isso é como uma escada: se faltar um degrau, caímos”. São Padre Pio de Pietrelcina