Fondare 25068 Risultati per: És
nem engedek addig álmot a szememnek és a szempillámnak nyugalmat, (Zsoltárok könyve 132, 4)
Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája. (Zsoltárok könyve 132, 8)
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért, ne vesd meg fölkented arcát! (Zsoltárok könyve 132, 10)
Az Úr megesküdött Dávidnak igaz esküvel és attól nem áll el: "Testedbõl utódot emelek trónodra (Zsoltárok könyve 132, 11)
ha fiaid hûek lesznek szövetségemhez és hûségesek a törvényhez, amelyre tanítom õket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökre." (Zsoltárok könyve 132, 12)
(Zarándokének - Dávidtól.) Nézzétek, milyen kedves és jó, ha egyetértésben élnek a testvérek! (Zsoltárok könyve 133, 1)
Áldjon meg téged Sionból az Úr, aki az eget és a földet teremtette! (Zsoltárok könyve 134, 3)
(Alleluja!) Dicsõítsétek az Úr nevét, ti, az Úr szolgái, dicsérjétek és magasztaljátok õt, (Zsoltárok könyve 135, 1)
Áldjátok az Urat, mert jó, magasztaljátok fölséges nevét! (Zsoltárok könyve 135, 3)
Amit az Úr akar, mindent végbevisz, a mennyben és a földön, a tengerben és a vizek mélyén. (Zsoltárok könyve 135, 6)
Õ hoz felhõket a föld határairól, õ küldi a villámot és az esõt, õ indítja el a szelet rejtekébõl. (Zsoltárok könyve 135, 7)
Lesújtott az egyiptomiak elsõszülötteire, kezdve az embertõl, le az állatokig. (Zsoltárok könyve 135, 8)